Anna

A nővérem Anna szédelgett be a fürdőszobába, miközben megpróbálta az álmot kidörzsölni a szeméből. Éppen borotválkoztam a mosdónál egy szál bokszerben s tükörben láttam, ahogy belibegett az ajtón és odaslattyogott a WC – hez. Felemelte a hálóingét mellettem, lecsüccsent és már hallottam is, ahogy a csorgott a kagylóba.

– Nincs bugyi rajtad? – vigyorogtam.
– Nem találtam, miután tegnap kidobtad, valószínűleg cafatokban hever valahol, amilyen vad tudtál lenni – ásított és tovább dörzsölte a szemeit.
Emlékeztem az előző éjszaka minden részletére. Ahogy besurrantam a szobájába – a hold fénye bevilágította az ágyát. Amint felemelte a takarót – hogy maga mellé invitáljon az ágyba – a fény ezüsttel festette a testét. Fényes fekete hajának illatára, ajka lágyságára, a keze izgató érintésére, amivel a gyönyör felé kergetett. A zihálásra, amint készen várt, hogy beléhatoljak. Az engem körülölelő testének hihetetlen forróságára. Fantasztikusan szoros, dzsúszától csepegő puncijának őrjítő pulzálására. Emlékszem a kielégülés – kielégítés óráira, a nyögésekre, a fojtott sikolyokra. Egymás húsába tépő Héjja párként tomboló szeretők nászbirkózására. Nem feledhetem, izzadtságunkkal összevegyült szerelmi nedveink, mindent betöltő illatát, az agyon gyötört ágyneműnkön. Számolatlan orgazmusunk által, édesen meggyötört testeink összefonódására. A hajnali utolsó nekibuzdulásra, hogy még egyszer orgazmusba hergeljük egymást, mielőtt a reggeli munkába indulás nem vágyott gondolata besettenkedett az elmémbe.
– Egy bélás a gondolataidért – mosolygott rám Anna.
– A tegnap éjszakára gondoltam – válaszoltam és közelebb léptem hozzá.
– Aha – bólintott csillogó szemmel – három nappal ezelőtt még igazi testvér és nővér voltunk... hihetetlen, hogy az óta, mennyit szeretkeztünk – azért te egy nagy gazember vagy, egy tapasztalatlan szende kis szűzlány voltam... mára persze gyökerestül felforgattad az életem.
– Na, na! Nem én voltam, aki hónapok óta, a nap minden órájában, amikor egy térben voltunk, válogatott módon izgatott, csábított minden nőiességét felhasználva!
– Az igaz, de te voltál, aki a dolgokat erre a szintre lendítette – sóhajtott – még most is megborzongok, ha arra gondolok, milyen volt az első csókunk, ahogy hirtelen gerjedelmünkben téptük egymásról a ruhát és úgy lettem a tied az ebédlő asztalon, hogy észre sem vettem, mikor vetted a szüzességem – suttogta hozzám simulva – nem bántam meg, tudod?