Meglepő évforduló 1. rész

A moziból hazafelé tartva a buszon a pasik tipikus "odafigyelek rád, kedvesem" arcát öltve magamra hallgattam Kati csacsogását, bólogatva, fejet rázva, néha elejtve egy "igen"-t, vagy egy "szerintem is"-t is. Biztosan ismeritek ezt az állapotot, amikor a hozzád beszélő szavaiból nem fogsz fel semmit, csak a kérdésekben rejlő tónust, és megadod rá a várt választ. Remekül lehet így elgondolkozva ülni, miközben a semmiről folyó társalgás elfolyik a füled mellett. A barátnőm amúgy is a mozifilmről beszélt, amivel megleptem munka után, engem pedig nem különösebben kötött le a Step Up 3 részletekbe menő elemzése. Tetszett a film, persze, de az agyam máshol járt. Hiszen nem véletlenül volt ez a kis meglepetés, az, hogy elé mentem a munkahelyére, virággal. Épp ma lettünk egy évesek... és pontosan tudtam, mivel fogja meghálálni a figyelmességemet. Ráadásul már ideje beszélgettünk róla, hogy kipróbáljuk az anális szexet is, és úgy terveztem, ma este átesünk a tűzkeresztségen.

Kati 23 éves volt, én egy évvel fiatalabb, de a korkülönbség egyikünket sem zavarta. Nem volt túl magas, 165 centi volt mindössze, amihez párosult 51 kilogrammnyi testsúly. Talán a vékony jelző jobban illett volna rá, mint a karcsú, de semmiképp sem volt rossz alakja. Nem nézett ki úgy, mint egy anorexiás modell, és ki sem folyt a nadrágjából. Kerek csípője, tökéletes, kemény, domború feneke volt, lapos hasa, darázsdereka, ruganyos, marokba illő mellei. Mellette én a száznyolcvan centis magasságommal, amihez 76 kilogramm párosult, vállas alakommal, nyúlánk, izmos testemmel... hát, néha viccesen mutattunk, de volt már, hogy azt mondták ránk, szép párt alkotunk. Kati bájos arcát nem takarták hajának tincsei, kék szemei kihívóan, értelmesen csillogtak, szőke, hosszú haját általában lófarokba kötötte. Levelezőn tanult a pécsi tudományegyetemen, ahova én is jártam a tanárképzőre, bár sosem volt szándékomban testnevelést oktatni. Nekem rövid, barna hajam van, egyesek szerint markáns arcom, barnászöld szemekkel.

Én és az öcsém már régen elköltöztünk otthonról, saját albérletet béreltünk, amit diákmunkából és az egyetem nyújtotta támogatásból tartottunk fenn... na persze egy kis szülői rásegítéssel.