A Csonkatemplom Tornyának Titokzatos Története

Orgazmusát, az utolsót zuhanása közben élte – és halta – át az angyali Déri szép Emma – Debrecen őrangyala.
Ártatlan volt ő mikor vádolták, és ártatlan ma is, akárkik azóta bántották is, tettük hiába. Mert bizony tényleg zuhanás volt ez, a debreceni református kistemplom – akkor még meglevő – harangtornyából. A kis halálból nagy halál lett, Isten ne adjon csúnyábbat senkinek ezen a csillagporos anyaföldön, sem az egész jóemberes világon.
Déri Emmát angyalszépnek mondották, de ez talán még igaz sem lehetett, mert más volt ő, mint egy angyal, hisz az angyaloknak nincs nemük, ő mégis egyszerre lehetett angyal – és nő. Aki ismerte, már nem él, de örökül hagyták: maga volt az élet, maga volt az elevenség – maga volt a bujaság, a Jóisten bocsássa meg néki, hogy nő is mert lenni még Isten színe előtt is.
Másnap lett volna apáca – ha a szél le nem sodorja, hajnalban.
Nem is vethette rá igaz szemét senki akárki ember fia, mert a lány apja, Zsíros Déri Jóska három hajdújával strázsáltatta minden napnak minden órájában a lányt. Még a vasárnapi istentiszteleten is két vagy három hajdú vigyázta, de azt is beszélik, hogy úrvacsoránál is mellette állt Bajszos Varga Balázs a legényeivel, bár ezt már senki nem tudja megmondani, míg Kaszás Nagy Antal, a hajdúk főkapitánya ki nem kel sírjából.
Féltette is egyszülötte lányát ez a bizonyos Zsíros Déri Jóska még a nádirigótól is, ha egy kismadár ránézett, már a puskájáért nyúlt a Hortobágy legnagyobb földesura, hogy leányát védje. Hogy ez bűn-e vagy nem, majd ti megmondjátok, fiaim.
Történt azonban, hogy a hortobágyi hídi vásárban igencsak rátekintett egy legény a göndör hajú lányra. De nem akárki volt ám az a legény, hanem maga – Szeles András! Bizony az a Szeles András, akinek a tekintetétől éltes asszonyok, kik már akár harminc évet is megéltek, szégyenükben is, de megoldották alsószoknyájuk korcát. Az a Szeles András, akinek a vénasszonyok még Luca napján se merték a nevét kimondani a Nagytemplomban.
Szeles András nagyapja, Szeles Bálint még Rózsa Sándor szabadcsapatában harcolt negyvennyolcban, így mondják. Még talán negyvenkilencben is ott volt, mikor Sándort saját emberei fogták el, de ezt már nem tudhatjuk. Azt is mondják, hogy mikor Rózsa Sándort a szegedi Csillag börtönbe zárták, Szeles Bálintot a pandúrok éjszaka agyonlőtték a Hortobágy mentén, és hogy ne legyen nyoma, a kilenclyukú híd alá temették a testét. Azóta fúj olyan furcsán a szél a kilenclyukú híd alatt.