Bor,

m

alf

ám

alf

or

, panoptikum

Az én történetem a Balaton nyugati végén játszódik, Keszthelyen. Kikapcsolódni utaztam le egypár napra ebbe a kellemes kis városkába. Az, hogy mennyire kellemes lesz csak a pihenésem végén derült ki.
Egy magán apartman házban foglaltam szállást. Keszthelyre a kora délutáni órákban érkeztem. A város elején egy benzinkútnál megálltam tankolni, ahol egy autó nekikoccant az autóm hátuljának. Kiszálltam, és odasétáltam a vétkes autóhoz. Egy sötétkék, lesötétített üvegű Audi volt. Két roma férfi ült az autóban, de ezt akkor még nem tudtam.
Mikor kinyitották az ajtót és kiszálltak erre is fény derült. Megkérdeztem tőlük, hogy mi is történt. Udvariasan elnézést kértek a figyelmetlenségükért.
A beszélgetés közben kezdtem magam kényelmetlenül érezni. szemekkel mértek fel, nem tolakodóan, de éreztem bennük valami furcsát. A vezető ülésből kiszálló férfi nézése zavart. Mintha a belsőmben "turkált" volna, mászott volna belém.
Sokszor észrevettem, hogy megnéznek a férfiak a 35 évem ellenére. (A korom ellenére igyekszem vigyázni magamra, és jóleső érzés, hogy fiatal lányok mellett az (állítólag) szép formás fenekemet, lábaimat is megnézik. ) De ez a nézés, ez nemcsak a külsőmet pásztázta végig, hanem végigjárt az egész belsőmben is. Ez megzavart, és gyorsan le akartam tudni a dolgot, elfelejteni az egészet, főleg a tekintetét. Megtankoltam, és elmentem.
A kocsi is elindult, és csodák csodája arra amerre én.
Mikor a szálláshoz értem ők tovább hajtottak. Megkönnyebbültem, vagy mégsem?. Valamit elindított bennem. Átvettem a szobát, és egy frissítő zuhanyt vettem.
Útikönyvem alapján már megterveztem, hogy mi az, amit szeretnék megnézni. Mindennapra terveztem valami programot, meglátogatni egy-egy érdekességet, nevezetességet.
Természetesen az első sétám a Festetics kastélyba vezetett.
A Festetics kastélyt Berzsenyi a "kis magyar Weimarnak" nevezi. A kastély 34 termét végignézve gyönyörködtem ebben az építészeti remekműben. A kastély pincetermeiben borászati tárlatnézésre indultam az összegyűlt vendégekkel. A borsétára induló közt megpillantottam a roma férfit. Gyorsan elkaptam a fejem, de már késő volt. Észrevett, és rám nézett ugyanazzal a tekintettel. Sóvárgó, de nem követelődző nézéssel. Belebizsergett a bőröm a pillantásától. Gyorsan elfordultam, és csak a több mint 500 éves pincerendszerben tárolt borokra koncentráltam. Az igényes tárlatvezetésnek köszönhetően sikerült is kivernem a fejemből egy időre kiverni a férfit.