Duna - parti randevú

Vártam rá, vártam erre az alkalomra. Készültem is: csodálatosan simára borotváltam magamat, hogy ha esetleg úgy alakul, ahogy régóta szerettem volna, ne okozzak neki csalódást ebben sem. Már vége volt a nyárnak, de a hideg őszi napok még nem köszöntöttek be. Megengedhettem magamnak, hogy ne vegyek fel mást, mint egy selyemszoknyát és egy szinte áttetsző blúzt, amit könnyű kigombolni is. Ahogy megbeszéltük, a Duna – parton találkoztunk.
Szeretem ezt a részét a városnak, szinte minden látszik, ami miatt érdemes idejönni, a Parlament az egyik oldalon, a budai vár a másikon, középen a Duna a Lánchíddal, mégis kicsit elhagyatott ez a sétány, nyugalmas, sosem járnak erre túl sokan. Tökéletes lesz, gondoltam.
Hosszú fekete hajamba belekapot néha a szél, ahogy álltam ot a parton, és vártam őt. De nem kellett sokáig várakoznom. A másik irányból érkezett, nem onnét, ahonnan véártam. Mögém lépett, befogta a szemem. Finom volt az érintése. Lecsúsztatta ujjait a szememről, az ajkaimat simogatta. Csókolgattam az ujjait. A másik kezét lecsúsztatta a testemen, átölelt hátulról. Még mindig nem fordultam meg, nem néztem bele tüzes zöld szemeibe, nem túrtam bele szőke hajába...
Mindennek eljön az ideje. Engedtem, hogy öleljen. Néztem a vizet, a lemenő nap fényeit, és éreztem, nekidőltem, éreztem illatát, éreztem, ahogy keze lassan becsúszik a blúzom alá, és ahogy a fenekemet hátranyomtam, éreztem, hogy ágyéka is reagált már a jelenlétemre.
Akkor megfordultam. Ajkaim ajkait keresték, nyelve követelezőn hatolt be a számba, ígéretként, előlegként... Magához szorított, és ahogy a fenekembe markolt, éreztem, ahogy lassan átnedvesedik apró kis fekete tangám...
– Nincs kedved leülni? – kérdezte, és fejével a pár lépésre lévő, félig takarásban lévő padra bökött.
– Bizony, elfáradtam, hosszú nap volt... – válaszoltam.
A padhoz mentünk. Ő leült, én még kérettem magam... talán még sem akarok még leülni? Ahogy megálltam előtte, előre hajolt. Feje épp a csípőm magasságában volt. Jó ötlet volt tőlem, hogy bő szoknyát vegyek fel! Alányúlt, és finoman felemelte az elejét. Egyik kezét lassan végigsiklatta a a combjaimon, egyre feljebb, aztán be közéjük...
– Tiszta víz a bugyid, te nő... – jegyezte meg, és már húzta is le rólam.