Hárman párban Tatán

Reggel arra ébredtem, hogy az őszi nap besütött az ablakon. Nyújtózkodtam, majd kimentem a szokásos cappuccinomért a konyhába. Készülődés közben végiggondoltam, hogy mi is történt az elmúlt napokban. Mivel pár hónapja egyedül élek, ezért a neten cseteltem, és ismerkedtem. Két hete "összefutottunk" egy csajjal. Először a szokásos bemutatkozás és udvarias érdeklődés volt. Pár mondat után, megkérdeztem tőle mit is szeretne itt, hisz elmondása szerint boldogan él párjával. Nem kertelt / szeretem az ilyet/, elmondta, hogy párját szeretné meglepni szülinapján egy hármassal. Érdekelne-e engem? Voltam-e már hasonló szituációban? Még pár hasonló kérdés. Igen voltam, és nincs ellenemre, ha nővel kényeztetjük egymást. – válaszoltam. Minden fontos kérdés tisztázódott.
A csaj felkeltette az érdeklődésemet azzal, hogy azt szeretné látni, ha a párja egy másik nővel van együtt, de nem zárkózik el az elől sem, hogy mi ketten esetleg a párja előtt simogatnánk egymást. Tetszett az őszintésége. Átváltottunk msn – re ahol képet cseréltünk. Egy szimpi pár mosolygott rám a képről. Ahogy megkapta az én képeimet már írt is, hogy részéről nincs akadálya a randinak. Hamar megegyeztünk az időpontban is. Párszor még beszélgettünk az elmúlt hét folyamán is, hogy még többet tudjunk meg egymásról.
Ma eljött a nagy nap. Egy kicsit izgultam. Elkészültem, és autóba ültem, a Tatai várban beszéltünk találkát, mintha véletlenül futnánk össze, hogy a férfi ne sejtsen meg semmit. Ősz végén, kicsit borús időben nem volt tömeg a várban. Régebben voltam már Tatán, de most is megfogott a vár és a tó szépsége. Ahogy nézelődtem egy hangra lettem figyelmes, mintha az én nevemet hallanám. Körülnéztem és egy párt láttam tőlem pár méterre, és a csaj mosolyogva integetett. A pasi szótlanul állt, és láthatóan unatkozott. Régi ismerősként ölelkeztünk össze. Virág had mutassam be a férjemet. Zsolt bemutatom Virágot. Kezet fogtunk, és Zsolt háta mögött Hanna rám kacsintott.
Éppen belemélyedtünk volna a beszélgetésbe, mikor esni kezdett az eső. Először csak csöpögve, majd egyre erősödve. Erre nem számítottam, nem volt nálam esernyő. Mint kiderült náluk sem. Besiettünk a várban levő étterembe. Leültünk egy asztalhoz, és én felajánlottam, hogy meghívom őket ebédre, a nagy találkozás örömére.