Veszprém

Jó hosszú írás lett,de nem bántam meg,mert egy nagyon jól megírt történetet olvastam el.

Megrázóan szép írás, de még kell egy szép befejezés.

Ilyen egy igazán jó történet. Évek múlva is emlékszem a szereplőkre és az alapsztorira. Meg a végén nyitva hagyott gyötrő kérdésre.

nekem tetszett... folytasd 8p lett és érdekes az egész történet

Köszönöm! Megtisztelsz, hogy foglalkozol szerény írásművemmel. Várom az eredményt. megígérem, hogy nem foglak"dicsérgetni".

Kellett nekem hozzászólni? Most magyarázkodhatok. 🙂
Kezdjük a kommenteléssel! Ha a párbeszéd első mondatához fűzül egyet, akkor kényelmesen követhető az olvasó számára, éppen ki beszél. Nem hiszem, hogy olyan fantáziátlan, ügyetlen író lennél, aki nem képes kitalálni egy szófordulatot, amivel helyettesíthető a "mondta" vagy "kérdezte".
"- Kérjünk szobaszervizt, vagy menjünk el vacsorázni? - Néztem rá tanácstalanul." Nos?
"Éva" karaktere. A 22-es hozzászólásban már próbáltam magyarázni, hogy nem vonom kétségbe a valódiságát. Szerintem mégis a hitelesség rovására ment, hogy valami szerelem szárnyán lebegő tüneménynek ábrázoltad.
Kicsit sajnálom, hogy nem ismerhetjük meg a folytatást. Ennek persze az az előnye, ki-ki a maga szája íze szerint gondolhatja tovább.
Nem szerénységből, pláne nem álszerénységből tartom magam amatőrnek. Igazából talán az erősebb önkritikám különböztet meg az itteni átlagírótól. Ha megígéred, hogy nem dicsérgetsz, akkor szabadnapomon igyekszem az írás legalább néhány részletét "lektorálni".

Látod, így értem, miért jelezted a "kommentek" hiányát. Viszont azt olyan "sántának" éreztem, hogy a párbeszédekhez odabiggyesszem: "...mondta X vagy ...kérdezte Y" és így tovább.
No persze, az egész történet az én "személyes szűrőmön" keresztül folyik s a párbeszédeket nem "élőben hallgatva" jegyzeteltem. Lévén, hogy férfi vagyok, valószínűleg nem mindig sikerült a hibátlanul visszaadnom a női lélek finomságait a szövegben. Ellenben, ha ismerted volna ill. ismernéd "Évát"(nem egészen tizenöt éves kora óta ismerem), elhinnéd nekem, hogy ha nem is tökéletes, de teljesen hiteles maga a karakter. Tudom, hogy nem szokványos - és nem is igen ismerek hozzá hasonló nőt, de maga a történetük sem szokványos, mondhatnám elképesztő. Valószínűleg, amennyiben nem a környezetemben - mondhatnám, a szemem láttára és a fülem hallatára - történtek volna ezek a dolgok, komoly kétségeim lettek volna.
Egyébként a story "lírai" volta időnként "magával ragadott". Újraolvasva, bizony helyenként kissé dagályos lett. No ez az amikor a szakács túlfűszerez?
Ami a folytatást illeti, én is elgondolkoztam rajta, hogy közzé tegyem. Az igazi szereplők kértek rá, hogy ne tegyem. Meggyőztek.
Ami meg az "amatőrségedet" illeti - a megnyilatkozásaidból az derült ki a számomra, hogy nem ezek a "művek" teszik ki, olvasmányaid jelentősebb hányadát...Aki pedig rendszeresen igényesen készített és tálalt étkeken élt, az akkor is meg tud ítélni egy ételt, ha esetleg nem tud annál sokkal jobbat készíteni...te meg úgy tűnik, hogy "főzni" is tudsz.

Hízelgő, hogy fontosnak tartod a véleményemet. Magam is amatőr vagyok, nagyon kevés saját írásom van, és azokat jó mélyen elrejtettem. Bennem nincs meg az a bátorság, hogy kiálljak velük a közönség elé.
Az E1 előadásmóddal nincs bajom, én is így kezdtem. Megvan a maga előnye és hátránya is. Szerintem ezt a formát te jól használtad.
A kis Éva karakterében nem a hihetőséget hiányoltam. Inkább az az érzésem, hogy túlidealizált. A dialógusokban pedig az tűnt fel, hogy őt is úgy beszélteted, ugyanolyan szófordulatokkal, mint a férfi szereplőt. Ok, elfogadom, hogy ő az a lány, az egy az ötvenezerből. Viszont a történet szempontjából lett volna előnyösebb, ha a korosztálya nyelvezetét használja. A szép gondolatok maradhatnak, bár helyenként túlírtad, csöpögős lett. (Nem a lírai betűzésre célzok.) A kommentek hiányával kapcsolatban nézzünk egy példát!
"- Kérjünk szobaszervizt, vagy menjünk el vacsorázni?
- Nekem most nincs kedvem enni, inkább innék egy sört, ha nem ellenzed.
- Ez nekem is jó, én sem vagyok éhes, viszont annál szomjasabb.
- Nekem ráadásul melegem is van, könnyítek a ruházatomon - mondta és mindössze egy falatnyi tangát hagyott magán s dőlt az ölembe - simogass, szeretem a kezedet - folytatta."
A negyedik mondatból kellett visszafejtenem, hogy az elsőt ki mondta.
A "lektorálás" kicsit erős nekem. 🙂 Az amatőrségem okán. Meg az az említett terjedelem is elég ijesztő. Az időm is véges. Ideje lenne egy újabb fordításba kezdenem, mert hamarosan lejár a VIP-em.
A történet, a cselekmény egyébként tetszett. Az érzések, érzelmek, kétségek ábrázolása jól átjött. Ma - ahányszor csak eszembe jutott ez a sztori - azon agyaltam, vajon mi történhetett a továbbiakban.
Visszaolvastam ezt a hozzászólásomat, és szemet szúrt pár szó az idézetből. "...könnyítek a ruházatomon..." Ilyent nem mond egy 18 éves lány, még akkor sem, ha vegyésznek készül!!! Helyesbítek, akkor főleg nem mond ilyent. Nos, ilyenekre utaltam feljebb. (Azt hiszem, még nincs vége az írásról kezdett beszélgetésünknek.)

Köszönöm a kritikát Ulysses. Ennek a novellának a pontozása már régen nem érdekel, sokkal inkább az olyanok véleménye, mint "author-é"vagy éppen a tiéd. Az írást némileg determinálta, hogy egy tematikus pályázatra készült. Valamint az is, hogy eléggé az utolsó pillanatra született meg. Meg aztán igazából én csak amatőr vagyok.
Azt viszont tudni kell, hogy magát a story-t, szinte 100%-ban az "élet írta". A szereplők, események valósak. Természetesen a nevek, helyszínek úgy változtatva, hogy legfeljebb az a néhány ember ismerhetné fel, akik részesei voltak. Az "ich roman" forma csak technikai - nem én vagyok a valós főszereplő viszont személyesen ismertem, nagyon is jól ismertem/ismerem őket. Tudom, Éva alakja, karaktere nehezen hihető - különösen a mai átlagos "tizennyolévesek" ismeretében. Ne felejtsük el, hogy ő egy több, mint húsz évvel ezelőtti és akkor sem átlagosnak számító tini volt - szóval a figura hiteles.
Ellenben - olvasva néhány írásodat - kíváncsi lennék, hogyan "lektorálnád" az írást. Tényleg, nincs kedved megmutatni? Örülnék.

Túl hosszú ahhoz, hogy részletesen elemezzem. (Mennyire utáltam a gimiben ezt a szót, meg magát a feladatot is!) Nagyon érdekes írás. Nekem legjobban az egyedisége tetszett. Ha kritikát szeretnél, számos apróbb-nagyobb hibát fedeztem fel benne. Ami nem tetszett: a női karakter nagyon valószerűtlen. Sok helyen álomszerűnek éreztem. A párbeszédekben spóroltál a kommentekkel. Lehet, hogy te pontosan tudtad, melyik sor, kinek a szövege, de az olvasók ritkán gondolatolvasók. Véleményem szerint egy 18 éves lány nem így beszél. Na jó, a többségük. Talán tízezerből egy ilyen lehet, vagy ötvenezerből.
Az írástechnikai hibák közül egyet emelnék ki: miért spóroltál a felkiáltó és kérdőjelekkel?
Összességében kicsit nyersnek érzem ezt az írást. Olyan értelemben, hogy nem hagytad pihenni, ülepedni, túl hamar beküldted. Helyenként, egyes fejezetek remekműhöz méltóak. Másutt meg zavaró fogalmazás, ügyetlen szórend kiált javításért, átdolgozásért.
A pontokkal ne foglalkozz! A belé fektetett munkát, vagy az értékét tekintve nálam így is kap helyet az első tízben.

Miért nem lepődöm meg "A57L" véleményén...? Egyáltalán képes voltál végigolvasni vagy úgy jártál, mint vadász és/vagy vidraa műveivel - nem mintha magamat hozzájuk merném hasonlítani csak ez is olyan "hosszú", hogy a közepénél már elfáradsz és nem igazán tudod, hogy mi volt az elején...? Amúgy semmi baj ha neked nem tetszett, de tényleg...!

Nekem sem tetszett.

Uncsi.

Mindenféle nyelvtanári csűrést-csavarást félretéve a történet nagyon jó, és nagyon jól van megírva.

Természetesen sikerült, minden OK! Ha megtisztelsz, szívesen fogadom a mondandódat az oz4@freemail.hu címen, bár a " régi és gusztustalan" jelződ nem sok jóval kecsegtet. Éppen ezért előre mondom, hogy - bár nyilván nem tudhatom, hogy mi a szándékod a történeted közlésével - nem tisztem bárki tetteit megítélni, mert mindennapjaimban igyekszem egy majd' kétezer éves elvet követni: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"(János 8.7.)

Kedves author04!

Én kérem elnézésedet, ha félreérthető voltam - látod az íráséli közlekedés hátránya: hiányzik mögüle a testbeszéd. Egyáltalán nem bántottál meg. Egyszer, ha adsz egy nem nyilvános elérhetőséget - s persze érdekel is - módot kerítek rá, hogy elmeséljem neked a történetet.
Remélem sikerült eloszlatnom a félreértést, rosszul érezném magam, ha mégsem!

Üzeneted hangvételéből úgy érzem, hogy akaratlanul megbántottalak, nagyon sajnálom, nem ez volt a célom. Ha úgy gondolod, inkább ne is tartsuk egymással a kapcsolatot, nem szokásom magamat másokra erőszakolni, csak jól esett egy értelmes emberrel megosztani gondolataimat. Bocsánatot kérek, hogy szándékodon kívül előfordultam az életedben.

Kedves author04!
Nem várom senkitől, hogy "könyörögjön" bármiért is nekem!
A "honlap fura urairól" meg nem kívánok hosszabban értekezni - régi és gusztustalan történet. Azóta nem publikálok itt - ennyi.

Kedves XXIII.István!
Köszönöm az elismerésedet, a nyelvújítást Kazinczyék azért valamivel jobban csinálták, de egy kis nyelvi tréfát időnként megengedhet magának az ember, főleg értő társ előtt.
Jómagam mélységesen elítélek mindenfajta szélsőséges megnyilvánulást, demonstrációt és provokatív magatartást (azok a fránya idegen szavak!)természetesen mindkét (hetero-homo) részről. A homoszexuálisok iránti türelmem természetesen nem határtalan. Amikor kamasz fiamat az utcán leszólította és majdnem hazáig követte egy férfi, nálam is elszakadt a cérna és bár életemben nem ütöttem meg embert, ezúttal kivételt tettem volna, de mire leértem, eltűnt az a rohadék. Ezt leszámítva mind az irodalomban (Gide, Baldwin, Musil, Th.Mann) mind a filmművészetben (elég csak a közismerten homo P.Pasolini filmtrilőgiájára utalnom)csak ízlésesen ábrázolt homo kapcsolatokkal találkoztam. Ha Petronius "A nemes paripa", vagy Aelianus "A szerelmes delfin" című novellája itt jelenne meg (mekkora anakronizmus!) valószínűség szerint - minden ellenérzésed dacára - Te is 10-est adnál rájuk. (Nem kioktatásképpen mondom, de utóbbi szerzőt szélesebb körben is ismerhetik az "Androkles és az oroszlán" című elbeszéléséről, hiszen még rajzfilm is készült belőle, tudod, amikor a szökött rabszolga megszabadítja kínjaitól az oroszlánt, melynek tüske fúródott a talpába, aztán három évig az oroszlán barlangjában él és amikor újra fogságba esik és az amfiteátrumban oroszlán elé vetik, az oroszlán nem más, mint amelyet megmentett. Természetesen az oroszlán a lábához kuporodik, megmentve ezzel Androkles életét.) Életem első homo pornófilmjét már nagyon régen, egy szigorúan hetero társaságban láttam, két tizenéves fiúcska szeretkezését ábrázolta, és a társaság hölgytagjai - 6 lány és asszony, köztük a feleségem - gyönyörűnek és ízlésesnek találták. A film nekem is nagyon tetszett és ezt az érzést próbáltam visszaadni a saját homo novelláimban, az idegen eredetűeknél meg természetesen a forrásom érzéseit tolmácsolom, persze átfésülve. Nyilván, ha olyan "élmény" az első, amilyenről Te beszámoltál, én is másképp viszonyulok a dolgokhoz, talán azért is adtam az "Efeboszok 5. részében főhősöm szájába a felnőtt férfiak közötti kapcsolatról szóló véleményt, mert az ilyesmi bennem is viszolygást kelt.
Uram! Azt hiszem, a témát alaposan kiveséztük, minden más szó csak levegőmasszírozás lenne, hiszen többet tudnék írni, mást nem. Remélem, nem gondolod, hogy pálfordulásra akarlak késztetni a homo témákkal kapcsolatban, egyszerűen csak szerencsésebb körülmények között találkoztam ezzel a problémával és - a fiamat ért inzultust, meg a meleg felvonulásokat leszámítva - bennem nem alakult ki olyan éles ellenérzés a homo társadalommal szemben.
Utolsó:
1.)Nem válaszoltál a "honlap urai" kifejezést firtató kérdésemre.
2.)Azt azért ne várd, hogy térden állva könyörögjünk a folytatásért, mert vagy érez az ember belső késztetést az írásra, vagy nem. Oszt' annyi.

Kedves author04!
Ami a homoszexualitást illeti - leszámítva azt a néhány "bepróbálkozót" a fiatalabb éveimben, akiket kénytelen voltam elhárítani - udvariasan vagy keményen, kit hogy' lehetett - én egyszerűen nem foglalkoztam vele. Ma is az a véleményem, hogy a hálószobák falai között, semmi közöm hozzá, mindenkinek magánügye - akár csak az én heteroszexualitásomhoz nincs másoknak köze. A mi viszont az utóbbi 15-20 évben ez ügy kapcsán történik, no attól hányingert kaptam: ld. melegfelvonulás és egyebek(jelzem intelligens "meleg" nem is fordul ott elő!). Mindehhez hozzájött egy személyes élményem - nem érdekes, hogy hol, minden esetre nyilvános helyen - belebotlottam egy "párocskába": kb.120 kg-os, kigyúrt, kopasz és "összefirkált" ürge serénykedett, egy hasonló "súlycsoportba" tartozó, hájtömeg seggében, akinek folyamatosan csorgott a nyála. No, a szó szoros értelmében - fizikailag - kidobtam a taccsot. Sajnos akárhányszor feljön a téma, a lelki szemeim előtt megjelennek ezek a képek és jön a hányinger. Ezzel együtt én most sem foglalkoznék velük csak ne akarnák rám kényszeríteni magukat(ld.pl.melegfelvonulás és társai). Na ennyit a "homofóbiámról".

Önmagad hozzáértésének(mármint irodalmi)lebecsüléséhez("botcsináltabb"...hu, a kis nyelvújító) csak annyit: Ahhoz, hogy meg tudd ítélni a marhapörköltről, hogy jó-e, nem kell mesterszakácsnak lenned - sőt talán még el sem kell tudni készíteni azt(igaz az nem árt, ha az életedben moslékon kívül mást is ettél már - szerintem Neked, biztosan nem kell megmagyaráznom, hogy ezt hogyan értem). Ráadásul, mintha volna némi fogalmad, ama bizonyos főzésről is!
Szóval köszönöm a rám szánt idődet - s a, bár nagyon szelíd, kritikádban is igyekszem megtalálni a megszívlelendőt.
Lehet, rábeszélsz...talán mégis küldök be valami újat(előfordulhat, hogy van bennem egy adag exhibicionizmus...?).