1976

1976. Május. 26.
Istenem, miért találták ki az iskolát? Dög unalom az egész. Egyébként szörnyű volt ma a suliban. Leégtem az egész osztály előtt. Az a süket matek tanárnő feleltetett és nem tudtam semmit, csak hebegtem, habogtam. Persze a többiek jól kiröhögték magukat, mintha ők jobban tudnának mindent. Így világos, hogy egyes volt a jegyem. Mikor mentem vissza a padomba, csak Robinak a szemében véltem felfedezni egy kis együttérzést. Elromlott az egész napom. Nincs is kedvem írni.

1976. Május. 28.
Robi két napja nem volt iskolában, nem tudom mi van vele. Lehet, hogy beteg. A suliban most minden rendben, a múltkori eset óta megerőltettem egy kicsit magam. Hoppá, a telefon. Mindjárt jövök. Na, már itt is vagyok. Robinak az anyukája volt, hogy beteg a barátom és kért, hogy vigyem át neki a leckét. Már indulok is.

Megjöttem. Megint történt egy – két dolog köztünk. Azt hiszem ez már komoly. Elmesélem.

Mikor átmenetem, az ágyban feküdt pizsamában.

Hát te meg mit lustálkodsz itt pizsiben késő délután? – kérdeztem
Á, ne is mond. Olyan szarul vagyok, hogy el sem hiszed. Fáj a hasam, biztos elrontottam valamivel. Pedig alig ettem valamit. – válaszolta
Lehet, hogy az a baj. – vicceltem vele – Na, figyelj. Áthoztam a leckét, amit anyukád mondott. Neki állunk most, vagy majd később?
Esünk túl rajta. – törődött bele – Gyere, ülj le ide az ágyra mellém, nem akarok felkelni.
Leültem mellé az ágyra és elkezdtünk tanulni. Megoldottam neki egy pár feladatott, és utána a megpróbálta Ő is. Miközben próbálkozott figyeltem Őt. Észrevettem, hogy koncentrálás közben mindig kinyújtja a nyelve hegyét, és elmélyülten gondolkodik. Eszembe jutott, hogy mit csináltunk a kádban és, hogy milyen jó volt csókolózni ezzel a nyelvel. Robi hangja riasztott fel a gondolataimból.

Mi az, mit bámulsz rajtam? – kérdezte
Semmit, semmit, – jöttem zavarba – csak úgy nézek.
A nyelvemet nézed? – szögezte nekem a kérdést – Csak nem akarsz valamit?
Nem, dehogy is. – még jobban zavarba jöttem, hogy ennyire olvas a gondolataimban.
Én viszont igen.
Hirtelen átkarolt és lehúzott az a párnára maga mellé. A könyvek, füzetek mind leestek a földre.