Egy rutin vizsgálat...

Amit tudni kell rólam, hogy egy 19 éves lány vagyok, arcra azt mondják elég szép, modell sajnos nem leszek az alakomból kifolyólag, de imádnak a pasik, fekete hosszú hajam van. Ezt csak azért írtam le, hogy legyen valami vizuális elképzelésetek rólam. Ezelőtt még sosem írtam, így hát várom a kritikákat, és szívesen tanulok belőlük. De azért gondoltam ezt megosztom veletek.

Már nagyon régóta készültem menni nőorvoshoz, semmi panaszom nem volt, de édesanyám ragaszkodott hozzá, hogy váltsak dokit, és én rendes kislányhoz méltóan eleget tettem a kérésének. Egy nap rá is szántam magam a dologra, nagyon sokan voltak a váróteremben, mire odaértem, mégis fordult a fejemben hogy hátat fordítok az egésznek. De végül bementem és leültem.
Ahogy ott vártam, elkezdtem töprengeni azon, hogy milyen is lesz az új doki, és hogy hogy is nézhet ki. Hallottakból annyit tudtam, hogy elég fiatal és közvetlen, kíváncsivá váltam.
Talán 1 óra várakozás után szólítottak is, így hát bementem a rendelőbe. Ott a nővérke megkért, hogy fáradjak át a vizsgálóba. Picit feszülten, de mélylevegőt véve beléptem, és meglepetésemre egy oltárian helyes pasas ült az asztal mögött. Alig léphette át a 30-at, kopasz, körszakállas elég nagydarab magas pasi. Rögtön jobban éreztem magam, éreztem hogy szemeim felcsillannak. Megkért, hogy üljek le, és válaszoljak pár rutin kérdésre, én úgyis tettem, habár már 2 válasz közt elkalandoztak a gondolataim, ahogy a tekintetem a kezére esett, és belegondoltam, hogy nemsokára meg is vizsgál. Talán észre vette, hogy nem oda figyelek, ahová kéne, nem tudom.

Mikor már minden kérdésére válaszoltam, felszólított, hogy legyek szíves levetkőzni. És én voltam oly szíves, nagyonis!
Levetkőztem, és felültem a székre, ő leült elém és pont olyan magasságban, mint ahogy szoktak. Mindenre jó rálátása volt. Hiába tudtam, hogy neki ez nagyon rutinos, és hogy úgy nézz bele a nőkbe, olyan megszokással, mintha tükörbe nézne, de engem mégis elkezdett izgatni a dolog, de féltem tőle hogy a buja fantáziám miatt elkezdek nedvesedni és észreveszi mi a szitu. Így hát próbáltam állítani a gondolataimon.
Nem olyan nagy sikerrel, gondol én, mivel mikor belém nyúlt, csak egy kaján önelégült mosolyt láttam az arcán. És még őrjítőbb lett tőle, de én úgy tettem, mintha semmi sem történt volna.

Mikor kihúzta belőlem az ujjait, azt hittem már vége is, és mehetek de erre rámnézett: