Az álom valóra vált

18 éves lány vagyok és van egy meglepően helyes, nagyon aranyos angol tanárom. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy soha nem voltam túl jó angolból, de mivel a továbbtanuláshoz kell a nyelvvizsga, eldöntöttem, hogy megkérem Tomit (az angol tanáromat), hogy korrepetáljon. Már több mint egy éve korrepetált és elég jó barátok lettünk. Rögtön az első óra után mondta, hogy mikor nála vagyok, nyugodtan tegezzem. Furcsálltam, de nem esett nehezemre, ugyanis ő még csak 27 éves. Hetente kétszer jártam hozzá, mindig két órát töltöttem nála. Mindig is többet szerettem volna, mint tanár-diák viszony, vagy mint barátság, de soha nem volt elég bátorságom, hogy elmondjam neki. Őszintén szólva nagyon szeretem és mindig öröm volt angolozni járni.

Egyik szerda délután, egy elég fárasztó nap után elindultam hozzá. Nem voltam túl jól, fájt a fejem és angolozni se volt kedvem. Megérkeztem hozzá, becsöngettem és mikor ajtót nyitott eléggé meglepődtem. Egy szál törölközőben ott állt előttem, behívott és mondta hogy várjak egy percet, mert épp most fürdött le, fel kell még öltöznie. Bementem, leültem egy székre és elővettem a könyveimet. Nemsokára kijött a szobájából, de fölül még mindig nem volt rajta semmi. Leült mellém és megkérdezte:
– Nos, van valami különleges kérdésed vagy kérésed az angollal kapcsolatban?
– Az angollal kapcsolatban nincs.
– És valami más?
– Hát eléggé fáj a fejem, úgyhogy megköszönnék valami fájdalomcsillapítót.
– Fáj a fejed?
– Hát nem kicsit...
– Akkor mit szólnál, ha ma nem angoloznánk, mert az igazat megvallva nekem sincs most sok kedvem, eléggé elfáradtam. De helyette megnézhetnénk egy DVD-t, hogy mégse legyen az, hogy hiába jöttél el.
– Rendben van, az jó lenne.

Leültem a szobájában az egyik fotelbe, ő meg a kanapén volt. Berakott valami filmet, de nem tudom, hogy mi volt a címe, mert eléggé elkalandoztam. Egyfolytában Őt néztem s arra gondoltam, hogy milyen jó lenne végigsimítani a testét majd megcsókolni. Annyira belemerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy beszél hozzám. Észrevett, hogy nézem. Megkérdezte:
– Talán zavar hogy nincs rajtam póló? Felvegyek egyet?
– Jaj, ne! Tényleg ne! Vagyis... jó ez így is. Sőt...