Egy fiú babaországban 9. rész
Megjelenés: 2010. november 2.
Hossz: 23 171 karakter
Elolvasva: 6 555 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
A következő nap történt, miután Lee és April könnyek közt megegyeztek, hogy keresnek egy lakást és elköltöznek a többiektől.
Lee egész este csöndesebb volt a szokásosnál. Anyja és Kim is rákérdeztek, mi a baj.
– Semmi – hazudta. Nos, nem igazán volt ez hazugság: semmi baja nem volt, azonban – el kellett ismernie magának – fura érzés volt összeköltözni Aprillel, elszakadni a családtól, akikkel oly szoros volt a kapcsolata, majd új életet kezdeni. Mélyen belül azonban tudta, el kell mondaniuk a többieknek, mielőtt lépnének.
Ez történt múlt éjjel, most azonban új napra virradt: a Nap felkelt, Aprilt és öccsét leszámítva mindenki elment hazulról.
– Szia, szivi – köszönt April, ahogy megölelte ébredező testvérét az ágyban.
– Szia. Mennyi az idő? – kérdezte Lee, miután megcsókolta nővérét.
– Hajnali... – rápillantott az ébresztőórára – kilenc – felelt a lány.
– Hű, oké. Egyedül vagyunk? – kérdezte Lee. April bólintott, majd hosszan megcsókolta, nyelvével utat találva szájába.
Lee visszacsókolta, karjaival körbezárta és szorosan magához vonta.
– Ó, Lee, sajnálom, de most nem lehet. Meg kell beszéljük, mit mondjunk a többieknek – mondta April, kibújt öccse öleléséből, majd felült az ágyon.
– Rendben, April – mondta a fiú kicsit csalódottan. Nagyon vágyott volna most nővérére, de tudta, rövidesen úgyis minden idejüket egymással tölthetik majd.
– Tehát? Mit fogunk mondani?
– Nem tudom. Szerinted mit kéne? – kérdezett vissza Lee, ahogy tekintetével végigcirógatta nővére meztelen testét.
April pár pillanatig gondolataiba merült.
– Azt hiszem, előbb találnunk kell egy lakást... Dawn és a többiek megértik majd, de anyában nem vagyok biztos – mondta aztán, majd öccsére hajtotta fejét, szorosan hozzá bújva.
– Minden megoldódik, April – biztosította nővérét a fiú, majd megcsókolta a homlokát és szorosan átölelte.
Lee két órával később ébredt fel – elaludtak egymás karjaiban.
– April, kelj fel! – mondta halkan. Nem akarta hirtelen ébreszteni a lányt.
– Mmm, mi a baj? – kérdezte az álmosan. Lassan nyitotta a szemét, hogy könnyebben hozzászokjon a fényhez.
– Azt hiszem, hallottam valamit odalentről – felelt Lee. Felkelt az ágyból és magára kapta a ruháit.
Lee egész este csöndesebb volt a szokásosnál. Anyja és Kim is rákérdeztek, mi a baj.
– Semmi – hazudta. Nos, nem igazán volt ez hazugság: semmi baja nem volt, azonban – el kellett ismernie magának – fura érzés volt összeköltözni Aprillel, elszakadni a családtól, akikkel oly szoros volt a kapcsolata, majd új életet kezdeni. Mélyen belül azonban tudta, el kell mondaniuk a többieknek, mielőtt lépnének.
Ez történt múlt éjjel, most azonban új napra virradt: a Nap felkelt, Aprilt és öccsét leszámítva mindenki elment hazulról.
– Szia, szivi – köszönt April, ahogy megölelte ébredező testvérét az ágyban.
– Szia. Mennyi az idő? – kérdezte Lee, miután megcsókolta nővérét.
– Hajnali... – rápillantott az ébresztőórára – kilenc – felelt a lány.
– Hű, oké. Egyedül vagyunk? – kérdezte Lee. April bólintott, majd hosszan megcsókolta, nyelvével utat találva szájába.
Lee visszacsókolta, karjaival körbezárta és szorosan magához vonta.
– Ó, Lee, sajnálom, de most nem lehet. Meg kell beszéljük, mit mondjunk a többieknek – mondta April, kibújt öccse öleléséből, majd felült az ágyon.
– Rendben, April – mondta a fiú kicsit csalódottan. Nagyon vágyott volna most nővérére, de tudta, rövidesen úgyis minden idejüket egymással tölthetik majd.
– Tehát? Mit fogunk mondani?
– Nem tudom. Szerinted mit kéne? – kérdezett vissza Lee, ahogy tekintetével végigcirógatta nővére meztelen testét.
April pár pillanatig gondolataiba merült.
– Azt hiszem, előbb találnunk kell egy lakást... Dawn és a többiek megértik majd, de anyában nem vagyok biztos – mondta aztán, majd öccsére hajtotta fejét, szorosan hozzá bújva.
– Minden megoldódik, April – biztosította nővérét a fiú, majd megcsókolta a homlokát és szorosan átölelte.
Lee két órával később ébredt fel – elaludtak egymás karjaiban.
– April, kelj fel! – mondta halkan. Nem akarta hirtelen ébreszteni a lányt.
– Mmm, mi a baj? – kérdezte az álmosan. Lassan nyitotta a szemét, hogy könnyebben hozzászokjon a fényhez.
– Azt hiszem, hallottam valamit odalentről – felelt Lee. Felkelt az ágyból és magára kapta a ruháit.
Ez csak a történet kezdete, még 11 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hülye srác aki innen elmegy.
Epicfon, bíztass egy kicsit! Várható a 10-15. rész is?
Üdv