Már nem a régi 1. rész - Találkozás egy régi élettel

Hiszel a hűségben? Pedig néha jobban tennéd, mert ha a szerelem táplálja, olykor halhatatlanná válik.

Gergő nagyon izgatott volt. Arcáról az öröm és a felszabadultság sugárzott. Szemei vadul pásztázták Flórát, még mindig nem hitte el, hogy tényleg vele van. Újra és újra átfutott az agyán az őrült gondolat, hogy ez csak egy illúzió és ha leveszi egy pillanatra is a tekintetét a lányról, mire visszanéz már nem lesz ott. No meg természetes, hogy jól szemügyre akarta venni, elvégre már hat éve nem látta és azóta rengeteget változott. Már ősz volt és a fák lombjai vöröses és aranybarna szőnyeggel borították be a járdát. Kellemes sétálóidő volt, nem csoda, hogy Flóra is a sétát javasolta, bár eredetileg a bátyja lakására hívta fel Gergőt – ugyanis most ott lakik. Régóta nem látták egymást. Az aranyos kis tinilány igazi nővé érett. Idomai jobban kigömbölyödtek, arca is sokkal komolyabb lett és most valamivel magasabb is volt, mint hat évvel ezelőtt. Valaha háta közepéig érő, vörösesbarna haja most rövidebb lett, a válláig ért és hátul össze volt fogva. Az egyszerű ruha, ami most rajta volt teljes tökéletességében kiemelte kerek mellei kívánatos méretét, karcsú alakját, formás combjait és fenekét. A srác azonban nem sokat változott: a jó alkatú, komoly, de kedves fiúból ugyanilyen adottságokkal rendelkező férfi lett.

Gergő most úgy érezte, hogy egy olyan álom veszi újra kezdetét, amelyből igen fájdalmas volt az ébredés és az ébrenlét hat éve most véget ér. Ez az álom volt a legszebb és legédesebb, amiben valaha is része volt – a szerelem édesítette meg. Flóra ugyanis úgy hagyta ott, hogy nem adta meg neki kinti telefonszámát vagy címét ahova írni tudott volna. Annak idején dühösen és csalódottan búcsúztak el egymástól. Szakítottak, mert Flóra azt gondolta, hogy barátja szerelmes volt az egyik osztálytársába, Laurába. Azonban Gergő csupán jóban volt ezzel a lánnyal, de ezt már nem volt alkalma elmondani valódi szerelmének, aki így szó nélkül hagyta ott a fiút. Most viszont, hogy visszajött az volt az első dolga, hogy felkeresse őt: tisztázni akarta ennyi idő után a dolgokat, szerelmi kapcsolatukat és az igazat megvallva még mindig érdekelte a fiatalembert.
– Hiányoztam neked? – kérdezte a lány.
– Nagyon. Ez a hat év alatt nem telt el nap úgy, hogy ne gondoltam volna rád.
– És amikor rám gondoltál, mit éreztél?
– Hogy a sors nagyon kegyetlen játékot űz velem.