Álom volt csupán?

A chaten ismerkedtünk meg, Rékának hívták és barátja volt.
Rengeteget mesélt, hogy mennyire rossz vele a szex és néha vágyik egy igazi férfira.
Ezekkel a meséivel, csak olajt öntött a tűzre, sokszor a beszélgetések elég fülledtre sikerültek.
Szó se róla, én is hibás vagyok benne.
Majd egyik este megadta a számát, bennem feltámadt egy kis szikra, hátha össze tudunk futni valamikor.
Másnap már gyomorideggel küszködve vártam egy metró állomáson, eddig csak fotón láttuk egymást, és az sokszor csalóka tud lenni.

Rágyújtok egy szál cigire, lesem a fáradt munkából hazafelé vánszorgó tömeget.
Ennyi elcsigázott arcot rég láttam, elkezdtem szórakoztatni magam (hogy eltereljem idegességemet) azzal, hogy vajon ki mit mondhat a vele utazónak.
Fiatal pár, kéz a kézben, a srác vigyorral az arcán, a lány csodás bamba képét mutatja felém.

Srác: Óóó babám, ha hazaérünk, esküszöm beléd mászok tövig!
Lány: Jó, remélem, gyors leszel, nincs kedvem most ehhez.
Ez talán még talált is.
Nagymama unokájával baktat szépen az árusok felé.
Nagymama: Kicsikém, ha megint a kukiddal játszol az utcán a protkómmal harapok a seggedbe!
Na jó, ezt lehet nem mondaná.
Hopp, idősödő úr úgy 40 körül öltönyben és egy épp leérettségizettnek tűnő kedves arcú barna hajú szépséggel az oldalán.
Én elhiszem, hogy a lánya.
Majd egy hang hátulról:
– Szia Laci!
Oupsz, ezt bebuktam. Nem merek megfordulni, hisz mi van, ha a kép hazudott és nem is olyan szép?
Esetleg én nem tetszem neki? Hasonló kérdések futnak át a fejemen, mikor Réka hangja elém kerül.
Az egész testével.
Angyali mosoly, hatalmas mély barna szemek, amikbe bele lehet veszni, pisze nózi és vöröses barna haj, amit a nők előszeretettel hívnak mahagóninak.
Széles vigyorral örülünk egymásnak, aztán a tekintetem lentebb téved.
Istenem, micsoda hatalmas segg. Kicsit megijedek.
Észreveszi ő is a pillanatra beállt változást (hisz nő), pedig tényleg igyekeztem gyorsan felül kerekedni pánikomon.
– Valami baj van?
– Dehogy, ne haragudj csak sokkolt, hogy mégis eljöttél. Nagyon csinos vagy!
– Köszi, te is jól nézel ki!
Dől be a hazugságnak. Én jól? Azthiszem ezt azért nem veszem be.

csendben utazgatnánk a villamossal hozzám, de szerencsére a beszélőkéje is nagy, így rengeteg fontos témát tudunk megbeszélni. A gondolataim közt folyamatosan az jár: úúristen, miért van ekkora popója?