Beöntés

Nehezen telt el a hét, de nem akartam előbb telefonálni, nehogy türelmetlennek tűnjek. Valahogy szerettem volna minél előbb túllenni ezen a dolgon. Egy gyenge pillanatomban majdnem visszavonulót fújtam, de azért kitartottam. Nem tudtam elképzelni, vajon mi vár rám. Mi lehet ez a szertartás. Bekapunk pár üveg sört, aztán jól hátba fogjuk egymást veregetni, vagy a másik végletként, néhány marcona alak elevenen fel fog boncolni. Eszembe jutott, hogy eddig még senkit nem láttam kijönni az épületből. Ez kicsit megrémisztett. Aztán valamelyik nap, egy 20 év körüli, tüskés festett vörös hajú, elég lazán öltözött leányzót láttam kiviharzani a kapun. Először azt gondoltam, hogy valamelyik nővért látom civilben hazamenni, de végül úgy döntöttem, hogy legyen inkább ő egy szerencsés túlélő, aki a jóleső kezelés után hazafelé igyekszik. ( Ez volt a számomra megnyugtatóbb változat. )
A hét leteltével hívtam a számot. Rögtön a sárkány vette fel, és megmondta, mikor lesz a nagy nap. Azt is elújságolta, hogy dupla avatás lesz. Van még egy jelentkező, egy fiatal lány, aki velem együtt fogja elnyerni a tagságot. Elárulta, hogy személy szerint ő ezt kicsit sajnálja, mert így kevesebb időt tudnak majd velünk külön – külön foglalkozni, és nagyon szeretett volna engem alaposabban is megismerni, úgy, ahogyan csak kevesen ismerhetnek. Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy a nő most udvarolni akar, vagy tényleg boncolásról lesz szó.
Nem kellett sokat várni a nagy napra, hiszen már másnap, a megadott időben, ismét ott álltam a kapu előtt. Vettem egy hatalmas lélegzetet, és becsöngettem. Gyorsan végiggondoltam, nálam van-e mindenem, ami kell, aztán megnyugtattam magam, hogy amire itt szükség lesz, azt mindig magamnál hordom. Pénzt is hoztam bőven, nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe kerülni. A szokásos nővér nyitott ajtót, és betessékelt a szokásos szobába, a szokásos íróasztal elé. A sárkány az íróasztal mögött ült, és a türelmemet kérte, mert még meg kellett várnunk valakit. 10 perc múlva betoppant a másik avatandó is. A tüskés vörös! Igazából nem is lepődtem meg, szinte sejtettem, hogy ő lesz a másik áldozat. Flegmán rágta a gumit, rám ügyet sem vetett. Alá kellett írnunk valami papírt, ami szerint saját akaratunkból jöttünk ide, és vetettük alá magunkat a szertartásnak.