Titkos randi Tündével

Egy igaz történetet mesélek el, bár azt sem tagadom, hogy jó pár éve történt. Húszas éveimnek az elején jártam, egyetemista voltam egy vidéki városban. Élveztem az életet, szabad voltam, mindenféle kötöttség nélkül. A szabadsági fokot tovább növelte, amikor harmadévesként részmunkaidőben dolgozni kezdtem egy cégnél. Irodai munkát kaptam, viszonylag korrekt pénzért, szóval nem lehetett okom panaszra.

Tünde a kolléganőm volt, nálam mintegy öt évvel idősebb. A munkám úgy alakult, hogy napközben elég sokat kellett közösen dolgoznunk, valójában vele kellett egyeztetnem az elvégzett feladatokat. Tünde szőke hajú lány volt, egyáltalán nem nevezném soványnak, de ne gondoljon senki eszeveszett méretű hölgyre. Arányosan telt alkata volt, gyönyörű, szép nagy mellek, formás fenék, szóval őrjítően izgató látványt nyújtott. Főleg a tavasz végének eljöttével jelent meg olyan ruhákban, hogy a kettőnk megbeszélésein már egyáltalán nem tudtam száz százalékban a munkára figyelni.
Idővel egyre jobb munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Sőt, a beszélgetéseink olykor-olykor már más területekre is elkalandoztak. Egyszer például élénken érdeklődött, hogy van-e barátnőm; én persze rögtön mondtam, hogy néhány hónapja szakítottunk. Ő is beszélt a párkapcsolatáról, kiderült, hogy egy nála több, mint tíz évvel idősebb pasival jár, aki persze kedvel, de egyáltalán nem szerelmes belé. (Ez utóbbit persze nem mondta ki, de a szövegkörnyezetből számomra világossá vált. )

Május közepén járhattunk, mikor egy délután tovább bent kellett maradnom a munkahelyemen. Ő is ott volt, és valahogy az volt az érzésem, hogy folyamatosan flörtöl velem. Nem tűnt úgy, mintha sürgős munkája lenne, még az is átfutott az agyamon, hogy nem miattam van-e mindez. Már éppen elkergettem ezt a gondolatot a fejemből amikor a munkám végeztével közölte, hogy ő is most indult hazafelé. Persze én szinte automatikusan megkérdeztem, hogy elvigyem-e autóval, mire ő mosolyogva igennel felelt, így tíz perc múlva már a házuk előtt parkoltunk. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de az egész olyan volt, mint a filmekben, amikor az ember érzi előre, hogy nagyjából mi lesz a következő mondat. "Feljössz egy kicsit? " – kérdezte, és nekem nem kellett kétszer mondani, már szálltam is ki az autóból.
Egy kis lakásban élt egyedül – nem rég költözött el a születől – a barátja azonban viszonylag gyakran látogatta.