Bepisiltem az utcán

Aznap nagyon nehéz napom volt. Az irodában, ahol dolgozom, a főnökeim egész nap, megállás nélkül dolgoztattak, mivel évvégi zárás volt. Azt sem tudtam, hol áll a fejem. A nagy sietségben még ebédelni is elfelejtettem. úgy tornyosultak az irathalmok az asztalomon, hogy még a hajcsatom sem látszott ki mögüle. Egyszerűen – és ez volt a későbbiekben a baj oka – még wc – re is elfelejtetettem elmenni.
Végre délután hat óra körül megkegyelmeztek nekem, és elengedett a a főkönyvelő. Nekem már annyira elegem volt aznap mindenből, hogy szó nélkül vettem a kabátomat és a táskámat, az iratkupac rendezését az asztalon másnapra halasztva. Az iroda előtt van a buszmegálló, és éppen meg is érkezett a busz. Nagyon örültem annak, hogy nem kellett várni sokat, felszálltam, és boldogan néztem kifelé az ablakon. Már vagy öt perce mehettem a busszal, amikor hirtelen rámtört a vizelési inger. Akkor jöttem rá, hogy délelőtt 10 órától nem intéztem el a folyó dolgaimat. A megdöbbenéstől még erősebb ingert éreztem, annyira, hogy a veséim is fájni kezdtek.