A pók hálójában

Ott álltam Melisszával szemben, azzal a lánnyal szemben, akit utáltam, gyűlöltem, megvetettem. Az a lány, aki minden bánatom okozója és lehetőségem lenne kikezdeni vele.
De minek? Mi értelme lenne? Nem szeretem, sőt! Nem vonz, helyette egy kép izgat, ami Robiról bevillant. Amikor előttem áll a félhomályban, izgató, gyönyörű testének körvonala, amit imádok érinteni, csókolni. Aki a mindenem, akit őrülten szeretek, aki az életem értelme, akiért és akinek élek és éltem. És nekem egy csaj, aki annak az embernek a barátnője, aki a mindenem. Fejemben vadul cikáztak a gondolatok, nem is igazán Melisszán járt az agyam, hanem Robin és a vele együtt töltött perceken.
– Rá gondolsz... a te szőke hercegedre, Robira... – suttogta Melissza.
Zavartan néztem körbe, Melissza szavai ébresztettek fel világomból, amelynek még mindig hatása alatt voltam.
– Ne tagadd, látom rajtad. Azon jár a fejed, hogy milyen vele... hát... tudom, hogy nagyon jó... – suttogta tovább.

Egy könnycsepp gördült végig az arcomon és elviselhetetlen fájdalmat éreztem magamban, kimondhatatlan , megmagyarázhatatlan érzést, amit egy őrült sikítással adhattam volna ki magamból. De még az se segített volna. Borzalmas volt. Elmondhatatlan.
– Iiiigen... rá gondolsz, az együtt töltött percek éltetnek. – súgta.
Óvatosan mögém lopózott, de ezt észre sem vettem, mert lekötött az a rengeteg érzés, ami kavargott bennem.
Fájdalom, szenvedés és vágy, Robi iránt. Vágytam az iránt, hogy átölelhessem, megcsókolhassam, érezhessem magamon, magam mögött és magamban. Testem önkéntelenül reagált erre az érzésre, amit gondolataim kreáltak. A gondolataim irányították a testem, ami vakon követte az utasításokat. Melissza láthatta ezeket a változásokat, fokozni akarta az érzéseimet.
– Jó érzés az, amikor megcsókol, a nyelve vadul szádba furakszik, te pedig tétlen vagy, mert bele vagy esve. Szerelmes vagy belé... Kívánod, akarod! Kívánod a teste minden porcikáját, a hasát... ugye...? Amit a konyhába odaadóan nyalogattál és csókoltál... amihez odabújtál, amire rádőltél, ha bántott a világ! És hallgattad szíve dobogását! Most is azt tennéd! – suttogta Melissza.

Mélyet sóhajtottam, szinte már nyögtem. Kirázott a hideg, ettől a sok vegyes érzéstől. Robi járt a fejemben. Az egész valója, nem csak a teste, hanem az egyénisége, ahogy beszél, ahogy viselkedik.