A lelenc 2. rész

Egy mosolygós kék szempár nézett le rám, mégis az első reakcióm a menekülés volt.
– Ne félj, nem bántalak – simogatta meg a fejem. – Ugye te vagy az a lelenc, aki megszégyenítette az állomás mester feleségét?
– Igen én vagyok, Andrásnak hívnak, de a barátaim szólíthatnak Bandinak.
– Én pedig Éva vagyok az erdész felesége, és engem a barátaim Vicának hívnak. Jól van Bandikám, úgy látom rád fér egy jó fürdés, és egy finom vacsora. Gyere velem, nálam senki nem fog keresni.
– És az erdész úr mit szól mind ehhez? – érdeklődtem óvatosan.
– A férjem két hétig nem lesz itthon, tartalékos katonatiszt, és most behívták. Azt mondta valami csúnya világ készül, valószínű háború lesz.
Két kannát megtöltött vízzel, segítettem neki felcipelni az útra, ahol egy kis kétkerekű kocsi állt, ami elé egy szamár volt befogva. Elindultunk, mi a kocsi mellett ballagtunk, nem akartuk a füles jószágot megterhelni, így is elege volt végig felfele kellett haladnia. Félórás járás után egy tisztásra értünk, amelyen az erdészház állt.
– Vidd be a kannákat, én bekötöm a szamarat az istállóba.
A házba lépve körülnéztem, egy nagy helyiségbe találtam magam, aminek az egyik felében egy nagy kandalló állt. Amelyben most is égett a tűz, és a tűz felett egy kampón bográcsban valami nagyon finom illatú étel rotyogott.
– Foglalj helyet az asztalnál, rögtön eszünk – tessékelt beljebb Éva.
A falakon trófeák, és kipreparált állat fejek voltak, a szoba másik végében egy hatalmas ágy volt szőrmékkel letakarva. Éva levetette a kabátját, és a kendőjét, amíg az étellel foglalatoskodott alaposan szemügyre tudtam venni. A harmincas évei közepén járt, fekete haja kontyba volt feltűzve, formás arányos alakja volt. Megfelelő domborulatokkal ellátva a megfelelő helyeken. Az asztalra tette az ételt, és egy még nagyobb üstben vizet tett a tűz fölé. Jó hangulatban megvacsoráztunk, ilyen finomat én még életemben nem ettem. Éva azt mondta fácán leves erdei gombákkal, isteni volt teli pofával zabáltam. A vacsora után kicsit beszélgettünk, főleg Roziról érdeklődött, és én meséltem neki a zaftosabb dolgokról is. Láttam, hogy néha elpirul, és zavarba jön. Amikor a víz forró lett az üstben egy fakádat húzott elő a sarokból, és abba öntötte a fürdő vizet.
– Most tessék lefürödni! Addig én kimegyek, megetetem az állataimat.