A szex nekem...

Hol is kezdjem... A félreértések elkerülése miatt előbb jobb, ha tisztázzuk, hogy nő vagyok és 101% hetero. Nem vagyok egy nagy pasifaló típus, de ha van valakim, azzal nagyon odaadó tudok lenni. Lényegében arról akartam írni egy rövid véleménynyilvánításfélét, hogy mennyire is imádom a szexet. Bocs a témaválasztásért, de ha épp nincs lehetőség csinálni, legalább kiírom magamból, talán ez segít. Unatkozó emberek meg olvashatják egy virtuálvalaki vallomását.

Imádom a pasikat, egyszerűen lenyűgöz a férfiasság. Valahogy megfogalmazhatatlan, körülírhatatlan jelenség a számomra, ami hiányzik és kívánom, ha épp nem az életem része. Sajnos kedves feministák (és természetesen minden férfi örömére) be kell vallanom nektek: pasik nélkül élni nem lehet. Kelletek, mint egy falat kenyér, méghozzá a legfinomabb kiadás: mindig is imádtam mindent, amit nyelvvel lehet csinálni. Szeretek enni, fagyizni, és imádom az előjátékot... annak minden lehetséges módját és annál inkább, minél tovább tart... tudom, tudom, most mit gondoltok: igen. Néha tényleg jólesik csak úgy belecsapni a közepébe és csak felhúzni a szoknyát, félrehúzni a fekete kis csipketangát, benyálazni az ujjat és finoman benyomni hátulról a farkat... hmmm, isteni tud lenni, iiigen. Nem mondom, hogy én ezt nem imádom. De még mennyire, hogy imádom.

De az a jó néhány perc, amit az előjátékra áldozva még izgalmasabbá lehet tenni a szexet, az felbecsülhetetlen tud lenni. Egyszerűen odavagyok a titkos pillantásokért, mikor mindketten tudjuk, hogy csak egymást akarjuk, de még nem lehet. És csak szemezünk. De szinte mindkettőnk arcára van írva, hogy mennyire kívánjuk, szinte fölfalnánk egymást, ha tehetnénk. De még nem lehet. Titkos érintések, vagy már annál nyilvánvalóbb simogatások, fenékmarkolás. Imádom, ahogy egy eres férfikéz végigsimítja a szoknyán át kidomborodó fenekemet, és a végén finoman megmarkolja... ááá, nagyon be tud indítani. És nem csak engem, hanem őt is. A csók különböző formái: leginkább a vad csókolózás vihar előtti csendjét szeretem.