Iméon - A büntetések 1. rész - Függesztve

Töltöttem magamnak egy pohár és leültem a fotelba, amiből nemrég még Iméon meztelen testét nézegettem, méregettem. Most csak az ablakon bámultam ki, néztem a zöldellő természetet és képzelődtem a hamarosan következő büntetésekről. Az elmúlt időben sokat barangoltam a neten, olvastam, képeket, videókat kerestem, néztem és nem bízva izgalomban lévő agyamban, leírtam mindent, ami eszembe jutott. Most ezek a büntetések futottak végig, megpróbáltam őket előre eljátszani. Elképzeltem ahogy a kötelek belevágnak húsába, ahogy vergődik köztük, ahogy az eszközök nyomai megjelennek bőrén, ahogy sikoltozik és persze ahogy feltáruló ágyékába betörök ágaskodó férfiasságommal.
Úgy elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy elzárta a zuhanyt, meztelen lábakkal odajött és leült a fotel szélére.
– Te itt vagy? – kérdeztem félálomból felriadtan.
– Igen, készen vagyok – kezével közben elkezdett játszani a hajammal.
– Ez mit jelent? Befejezted a zuhanyzást, vagy várod a folytatást? – tettem fel a provokatív kérdést.
– Te melyiket szeretnéd? – kérdezett vissza, de választ nem is várt, hanem kivette kezemből a poharat és ivott egy kortyott.
– Egész jó! – állapította meg – Tehát milyen kártyáid vannak?
Az asztalon fekvő kártyákra mutattam.
– Betük, szavak és számok vannak rajtuk, a laptopban van a megoldó kulcs. Minden számhoz tartozik egy büntetési mód, eljárás, különböző játékok a testeddel, ahol lehet a lelkeddel, önfegyelmeddel is. Van amit régen már csináltunk és van jó pár amit akkor valamilyen okból kihagytunk, de én nagyon szeretném rajtad, veled végigcsinálni. Annyit ígérhetek, hogy neked fájni fog, de ha emlékeim nem csalnak élvezni is fogod a hátralévő időt. Ahol a büntetés száma is kérdés, ott majd dobókockázol, vagy saját magad mondod meg a büntetések számát. Azt szeretném, hogy a véletlen által, de TE döntsd el, mi fog veled történni.
Iméon arcán a mosoly figyelemmé változott, majd amikor befejeztem újra mosolyogni kezdett, de a borospoháron látszott, hgy meg – megremeg a keze.
– Huuuuhh, ez izgalmasan hangzik – válaszolt, mint régen, amikor valami újat találtunk ki.
– És mikor kezdjük? – kérdezte izgatottsággal teli hangon.
– Amikor akarod – dobtam vissza a labdát.
Visszaadta a poharat, figyelve arra, hogy mikor átveszem végigsimítson kezemen és odament az asztalhoz, lehajolt, kiválasztott egy kártyát, miközben rám nézet.