Kinga nem ért haza szárazon

Barátnommel vidékrol vonattal utaztunk haza. Az út hosszú volt, ezért egyáltalán nem volt meglepo, mikor Kinga egyszer csak felkelt, és diszkréten elhagyta a fülkét. Kis ido múltán visszajött, és teljesen nyugodtan leült mellém. Úgy tunt, a "muvelet" sikeres volt. Leszállás után azonban feltunoen ideges lett, és azt kérte, amennyire csak lehet, siessünk haza. Mint kiderült, a vonaton három WC – t is megnézett, de tisztasági állapotuk miatt bemenni egyikbe sem tudott, pedig már akkor is nagyon kellett , most pedig már a hasa is fáj, és nem biztos, hogy kibírja hazáig. A bejelentésre erosen felizgultam, mert elképzeltem, ahogyan otthon leveszem róla a ruhát. Ráadásul fekete nadrágja alatt egy világoskék pamutbugyit, és egy testszínu harisnyanadrágot viselt, amelyeken igen jól látszott volna a .
Utazásunkat metróval folytattuk, itt kezdetben nem történt semmi, a kijáratnál azonban a sok lépcso láttán Kinga felsóhajtott. Bár pontosan tudtam, azért megkérdeztem, mi volt ez a nagy sóhaj. " ettol a sok rohadt lépcsotol" – hangzott a válasz, ami izgalmamat tovább fokozta. A metrózás után buszra kellett szállnunk, aminek kétszeresen is örültem, egyrészt mert a buszok rendszerint igen ritkán járnak, másrészt reméltem, hogy a fel –, vagy leszállásnál, amikor nagyot kell lépni, esetleg megtörténik a "baleset".
Számításaim beváltak. A buszra, mint rendesen, úgy negyedórát kellett várni. Eközben Kinga szabályos táncot járt, lábait keresztben tartotta. Szemei bosszúságot és kétségbeesést tükröztek.