Osztálykirándulás után

Az osztálykiránduláson még megbeszéltük, hogy mindaz, ami történt, nem jelenti egyben azt is, hogy együtt vagyunk. Jó volt, szép volt, talán még egy ismétlés is belefér, de házi nyúlra nem lövünk, mégiscsak merész dolog lenne osztálytárssal járni... Ennek ellenére hazafelé, a buszon összebújva aludtunk, a buszról leszállva pedig egy lopott csókkal váltunk el. Tőlünk eltérően senki sem lepődött meg az osztályból, úgy néz ki, rajtunk kívül mindenki készpénznek vette, hogy mi egyszer tényleg összejövünk.
Egyikünk sem tudta, mitévő legyen, ráadásul nyári szünet lévén az iskolában sem volt alkalmunk csak úgy, véletlenül összefutni. Túl büszkék voltunk ahhoz, hogy felhívjuk a másikat.
Egy hét elteltével sem nagyon sikerült túltennem magam mindazon, ami történt. Nem csak a szex volt jó, hanem... minden más is. Megijedtem, őszintén megijedtem. A szerelem valahogy addig elkerült, amit – mielőtt valaki félreértené – nem bántam, egy cseppet sem és valószínűleg ezért nem léptem: sem előre, sem hátra. Egy helyben toporogtam.

Csak forgolódtam az ágyamban. Telihold volt, bevilágított a szobámba a fény és azon az éjszakán a sem akarták abbahagyni az ugatást. Próbálkoztam olvasással, zenével, körömfestéssel, mindennel, ami elálmosíthatna, de nem sikerült. Felöltöztem, feltűztem a hajam, sportcipőbe bújtam és elindultam sétálni.
Párás volt a levegő. Nyárhoz képest akkortájt nagyon nem volt jó idő, sokszor esett az eső, de nem a nyári, meleg és rövidből, hanem a vehemens, napokig tartó típusból.
Vakon sétáltam, össze-vissza, ahogy kedvem tartotta. Nem gondolkodtam, csak mentem az orrom után. Az eget bámultam, a csillagokat, hallgattam a tücsökciripelést, a főutakhoz közel pedig pár autó zaját. Valahol messze volt egy szórakozóhely, hallottam a kiszűrődő, hangos és unalmas elektronikus zenét. Egy játszótéren egy pár csókolózott a hintán és többször is elmentek mellettem kisebb-nagyobb baráti társaságok, akik húzták maguk után a és a füst illatát.

Egész ismeretlen helyekre elkalandoztam. Nem zavart, nagyjából tudtam, merre járok, de aztán kezdtek ismerősebbé válni az utcák. Először csak pár ház színe, aztán az egész környékben volt valami ismerős. Megláttam az utcatáblát... Elakadt a lélegzetem a döbbenettől. Megfordultam, és szemben álltam ő és a családja óriási házával. Egyszer egy házibulit tartottunk itt, onnan emlékezhettem rá, bár a házon kívül nem túl sok minden maradt meg abból az éjszakából...