Elcsábított az osztályfőnököm

– Vakáció! – kiáltottam a székről felugorva – az osztálytársaimmal együtt –, ujjongtunk és zsibongtunk az év utolsó kicsengetésekor. Pezsegtünk, mint egy frissen feltörő forrás, nevetés és felszabadult öröm szaladt végig mindenkin. Nehéz volt a harmadik osztály a közép suliban, és már alig vártuk a leendő öt napos, közös sátrazást a Duna parton.
A barátnőimmel, Andival és Nórával órák után nálunk tartottuk a kupaktanácsot, melegszendvicset majszolgatva, és divatújságot lapozgatva tárgyaltuk milyen ruhákat vigyünk a kirándulásra.
– Én a legszexibb sortjaimat viszem – vetette közbe Nóra a teltkarcsú, barna hajú barátnőm, míg Andi a szőke, vékony, szeplős osztálytársam csak a fejét csóválva a farmerre és a bikini felsőre szavazott.
– Mi van, ha esik az eső? – kérdeztem ugratva őket, amire persze mindannyian nevetni kezdtünk.
Nem esett, pokolian tikkasztó hőség volt már kora hajnalban is az indulás napján. Anyuék ezer tanáccsal láttak el, tucatnyi ölelés közepette tettek fel a vonatra. Szégyelltem is a többiek előtt, hogy úgy bánnak velem, mint egy kisbabával.
– Vigyázz magadra Ágikám – integetett anyám, könnybe lábadó szemekkel az induló vonat után.
Vidám hangzavarban utaztunk, de bevallom alig tudtam figyelni a többiekre. Ugyanis le sem bírtam venni a szememet Zoliról, az osztályfőnökünkről! Miért? Atyaisten! Mert a mindig megszokott öltöny helyett khaki színű rövidnadrágot, és egy szexi, zöld – fehér kockás inget viselt, amin a gombok fölül nyitva voltak. Az ing alól kikandikáló barna, sűrű, göndör szőr látványától pedig valahogy fuldokolni kezdtem, ráadásul úgy éreztem, mintha pontosan tudná a férfi, a szememmel simogatom őt. Nem is értettem, hogy nem figyeltem fel rá addig, mint pasira.
Az arca is nagyon vonzott. A telt ajkai, a határozott áll, a szép metszésű orr, és a kék tekintete, amit irigylésre méltóan hosszú szempillák árnyékoltak be. A férfi többször is rám nézett mosolygós szemekkel, ilyenkor gyorsan félrevágtam a fejem, és tüntetően a vagon megkopott tetejét, vagy a többieket figyeltem, mintha nagyon érdekelnének. Pipacsvörös lehettem, a homlokom verejtékessé vált.
Újra és újra visszavándorolt rá a pillantásom a több mint két órás utazás alatt, bámultam, muszáj volt néznem milyen férfiasan helyes.