Csiklandozz engem

Szombat délután volt. A lustálkodásnak véget vetettem. Nagy nap a mai. Tündér lányom Sára, ma érkezik haza az egyetemről, befejezvén az első félévét.
Nem láttam őt azóta, hogy az anyja temetése miatt itthon járt. Mi mindig különleges kapcsolatban álltunk egymással. Valahogy úgy alakult az élet, hogy a nála jóval idősebb bátyjai inkább az "anyu gyerekei" voltak, ő meg az én "kései ajándékom".
Nem jelentett ez számomra problémát, hiszen, amikor értesültem az "érkezéséről", azonnal arra gondoltam: bár kislány lenne! S az imáim meghallgatásra találtak.
Talán ennek is volt köszönhető, hogy én voltam az, aki a megszületése után, valósággal babáztam vele. Nem arról volt szó, hogy az anyja nem szerette volna, vagy nem látta volna el tökéletesen, de valahogy nekem volt több türelmem hozzá. Igen, igazából az én kis ajándékom volt ő.
Ő volt a legfiatalabb a három gyerek közül és a két fiú, szinte teljesen lekötötte a feleségem "érzelmi energiáját". Úgyhogy, míg Mari az idősebbekkel teljesen lekötötte magát, én voltam, aki Sárival játszott, nagyokat sétáltunk s esténként sohasem maradhatott el a mese, meg a jóéjt puszi. Volt, hogy későig dolgoztam, el nem aludt volna, a kis esti szertartásunk nélkül.
Picurként, a legkedvesebb játéka az "otthon játék" volt. Engem leültetett a kedvenc hintaszékembe, a babáit sorba rendezte az ágyon. "Te vagy apu és én vagyok a mami" – osztotta ki a szerepeket. Én munkából érkeztem haza, fáradtan és kicsit idegesen. Ő pedig gondoskodott rólam, mint egy szerető asszony. Levette a cipőmet, megmasszírozta a fáradt vállamat, karjaimat. Készített nekem egy italt és számtalan apró puszival simította el a ráncokat a homlokomon. Közben beszámolt a gyerekek viselt dolgairól – ó azok a csemeték, mindig csináltak valami galibát, de ő természetesen megoldott minden problémát. Azután vacsorát készített nekem. Kiszaladt a konyhába rendet csinálni. Megfürdette a gyerekeket, pizsamába öltöztette őket. Odahozta hozzám, jóéjt-pusziért, majd ágyba dugta őket. Miután a "gyerekeket" elaltatta, ő is tiszta bugyiba és hálóingbe öltözött és felmászott az ölembe, átölelte a nyakamat, hozzám bújt és elégedetten suttogta: "Végre egy kis nyugalom kettesben". Így összebújva kellett "igaz meséket" mesélnem, amíg el nem álmosodott. Akkor lefektettem, megpusziltuk egymást s a takarót ráigazítottam.
*