Próbafülke szerencse

– Szia, Rebeka! – köszöntem oda az eladópult mögött nőnek, mikor beléptem a női ruhabutik ajtaján. – Már azt hittem, ma be sem jössz dolgozni.
Rebeka arcára huncut mosoly ült ki, amikor felnézve a pulton szétterített újságból meglátott.
– Közel jártam hozzá – mondta és összehajtotta az újságot. – Legszívesebben lemennék a partra és egész nap csak heverésznék a napon, hogy szép barnára süljek.
– Avagy dögös vörösre égjél. Te, odakint hőségriadó van ám, idebenn meg légkondi. Ezt az egy jót tudom elmondani erről a helyről.
Rebeka ezen elgondolkodott, majd megvonta a vállát. Nem mondta ki, de látszott az arcán, hogy még a leégés veszélye mellett is szívesebben lett volna a parton, mint a butikban. Mint ahogy én is szívesebben hűsöltem volna a Balaton mellett egy fa árnyékában, kortyolva, minthogy a butik melletti számítástechnikai boltban üssem el az időt. Nyár volt, hőség, ráadásul szombat délidő, a franc sem mászkál ilyenkor számítógépes boltba. És ami azt illeti...
Körbe néztem, de nem láttam vásárlót a butikban. Milyen meglepő. Éppen elég ruhabolt van a parton, amik bár jóval drágább, de a turistákat úgysem eszi fel a fene ilyen magasra és messzire a tótól. A helyiek meg rég megvették, amit akartak. Szóval akár be is zárhattunk volna.
– Kérsz egy ? – kérdeztem, és felmutattam a hátam mögött rejtegetett üveget.
– Nem szabadna – de azért csak elvette.
– Miért, itt a főnök?
– Viccelsz? Görögben nyaral. – Válasza közben bicskámmal kinyitottam a , majd az enyémet is. Belekortyoltunk a hideg nedűbe. Jól esett.
– Jellemző – sóhajtottam színlelt sértődöttséggel. – Velem alig vált pár szót, akkor is általában lecsesz, veled meg még azt is megosztotta, hogy hová megy nyaralni. – Fontos kiegészítés: az egész épület egy emberé volt. Az egyik felében női ruhabutikot, a másikban számítástechnikai boltot nyitott. Érdekes kombináció.
– Velem is csak azért osztotta meg, mert le akar fektetni – nevetett Rebeka jóízűen, bár hangjában némi undor vegyült.
– Milyen kis hűséges – húztam meg újra az üveget, majd nekidőltem az ajtónak. – De legalább jó ízlése van.
Rebeka elpirult. Alig pár hónapja ismertem – mikor a boltba kerültem, ő már itt dolgozott –, de mivel napi szinten találkozunk, így elég hamar összehaverkodtunk.