Egy üzletasszony naplója 2. rész

1. fejezet – Teherautós kaland

17 éves koromban még javában lázadó tini lány voltam, aki mindent ki akart próbálni, amit a szülei vagy a keresztény tanítások tiltanak. Így egyik nyáron elhatároztam, kipróbálom a , bár ismerve annak a testre és a szellemre ható megállíthatatlan romboló hatását, csak az "ártatlannak" minősített cannabist, közismert nevén a "füvet" szándékoztam kipróbálni. A fűhöz ebben az időben legkönnyebben hozzájutni Hollandiában lehetett, azon belül is, Amszterdamban, így hát elhatároztam, nyári kalandomat ez évben egy kis holland kirándulással kezdem.
Június közepén egy hétre meghívást kaptam Párizsba egy távoli rokontól, s így lehetőségem volt az Európa fővárosának tartott metropolis megismerésére. Az egy hétig tartó állandó jövés-menés, rohangálás azonban kifárasztott, s ekkor döntöttem úgy, hogy hazafelé lazításképpen kihasználom az alkalmat, s átmegyek Amszterdamba.
Úgy gondoltam a legolcsóbb és egyben legizgalmasabb megoldás, ha stoppolok. Párizsban vonatra szálltam, s Gonesse-ban kiálltam az autópályához vezető út szélén. Délután 4 óra volt már, tűzött a nap, s én kedvenc nyári ruhámat vettem fel. Egy nagyon vékony, lenge, fehér színű blúzt, melyet virágok tarkítottak. Miniszoknyám elől gombolós volt, egészen az aljáig. Szerettem ezt a "kollekciót", mert nagyon jól szellőzött, soha nem volt melegem benne, a miniszoknya csak 2-3 centire lógott le a bugyi alatt, s a blúzon lévő gombsornak köszönhetően, tetszés szerinti "belátást" lehetett elérni vele a gombok kiengedésével.
A sors úgy hozta, hogy nem volt szerencsém aznap, kis forgalom volt az úton és a kocsik többsége csak a közeli Thillay-ba és Roissyba tartott. Az ég beborult, s egy hirtelen nyári zápor zúdult rám. Vékony ruháim nem bírták sokáig, pár perc alatt teljesen átáztam. Éreztem, ahogy a hideg eső a fejemről akadály nélkül csurog le a mellemen a lábam közé, majd onnan a lábaimon végig a földre. Eleinte jólesett a hűsítő zuhany, de aztán feltámadt a szél és komolyan fázni kezdtem. Már öt óra volt, mikor egy kis teherautó közeledett. Dudált egyet, megállt, én pedig felszálltam a vezető mellé sporttáskámmal. Mivel látta, hogy eláztam, gyorsan bekapcsolta a fűtést, majd termoszából forró kávét töltött nekem. A kimerültségtől rögtön hátradöntöttem a fejem s megpróbáltam aludni kicsit. A rádióban halkan kellemes zene szólt.