Kellemes utazás

Az utolsó heteket töltöttük a főiskolán, és ezek a hetek a vizsgák hetei voltak. Mindenki teljes erejével a tanuláson volt, de e mellett a diákok égtek a vakáció lázában. Arról beszéltek a baráti társaságok, hogy ki mit fog csinálni a nyári szünetben és merre fog utazni. Voltak, akik a szüleikkel készültek hosszabb nyaralásra, mások a barátaikkal készültek elutazni, és akadtak szép számmal olyanok is, akik a kedvesükkel tervezgettek közös programokat. Én pont egy ilyen réteghez tartoztam.
Nagyon régóta készültem már rá, hogy végre találkozzam vele. Sajnos eddigi kapcsolatunkat csak az internettel tudtuk életben tartani, de mindketten tudtuk, hogy ez a nyár már mindent meg fog változtatni. Több, mint négy évnyi tartós ismeretség után mindketten nyugodtan bevallhattuk, hogy szeretjük egymást és a jövőt mindketten közösen képzeljük el. Ezzel a tudattal minden napomat egyre izgatottabban éltem meg, hiszen a tanításnak július elejére tették a végét, melyhez már nagyon közel éreztem magam. Úgy terveztem, hogy amint vége a vizsgáknak azonnal utazom Miskolcra, hogy végre beteljesedhessen szerelmünk.

Gyorsan eljött az utolsó hét, melyen nekem már nem volt dolgom, mindösszesen a vizsgáim eredményét vártam. Csütörtökre esett a nap, amikor minden bekerült az indexbe és bátran kijelenthettem, hogy vége az iskolának, itt a nyár, az én nyaram. Délelőtt minden fontosabb dolgomat elintéztem és már csak annyi volt hátra, hogy becsomagoljak a táskámba, és szóljak a Kedvesnek, hogy másnap megyek. Délután kettő felé járhatott az idő, amikor kaptam a válasz e-mailt, hogy neki még aznap fel kell utaznia Pestre, így ha nekem is megfelel, akkor másnap utazhatunk együtt. Ettől a lehetőségtől nagyon izgatott lettem és azonnali válaszban megírtam neki, hogy nekem nagyon is megfelel az ötlet, majd tudtára adtam, hogy mikor fogok felérni a városba, és hogy hol találkozzunk. Ezután már tulajdonképpen semmi dolgom nem volt, csak várni a következő napot és az utazást. Két hetet beszéltünk meg, amit Kedvesemnek is könnyű volt elintéznie, mert egyszerre kivette minden szabadságát, hogy együtt lehessünk zavartalanul. Este alig bírtam elaludni, éjfélig csak forgolódtam az ágyamban, de aztán valahogy sikerült álomba szenderülnöm.

Reggel az óra előtt negyed órával ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem, azonnal mosolyogni kezdtem, és hangosan azt mondtam:
– Végre! Ez itt a mi napunk!