A kukkoló fiú 2. rész

A strandon minden a megszokott menetrend szerint alakult. Napoztunk fürödtünk, napolajoztunk, olvastunk és szenderegtünk. Bámultuk az égen vitorlázó paplanernyősöket, a vizibanánon ricsajozókat. Sütkéreztünk rendületlenül. Töltöttük fel kimerült napelemeinket. Talán csak a szokottnál szótlanabbak voltunk. Mindketten a gondolatainkba temetkeztünk. Volt mit megemészteni.

Délutánra, amikor közeledett az előző nap magunk mögött hagyott csiklandós eseménysor órája, egyre szótlanabbak, feszültebbek voltunk, fészkelődtünk, mint aki nem találja a helyét. A csendes és fetrengés csendjét Annamari törte meg. "Gyere, " szólt. "Menjünk fel! "

Nem szóltam semmit. Elkezdtem pakolni a strandcuccokat. Nem kellett szólnom. Annamari megelőzött. Összekapkodtunk mindent, és mint akinek a talpa alatt ég a homok, a lábunkat kapkodva visszasiettünk a szállodába. A tükrös liftben nem történt semmi, hiába állt nekünk háttal egy másik liftes fiú. Túl türelmetlenek voltunk bármihez és meredten néztük a lift ajtaja felett kigyulladó számokat. Idegbajjal ért fel, hogy két másik szinten is volt beszálló, akik nagy kényelmesen, folyósón ténfergő ismerőseiket az ajtó előtt hívogatva kászálódtak be. A liftes fiú hiába villantotta rám cinkos mosolyát – szerintem ezek megtárgyalták, naná, hogy mi történt két vendégük között a liftben előző nap. Mi mást tennének, ez az életük. Fel-alá lifteznek unalomig, egész nap. Az volt itt nekik a rendkívüli esemény. De azért nem mosolyogtam vissza. Más programunk van! Ez az átkozott szerkezet, amely máskor oly olajozottan emelkedik a magasba és süllyed gyorsan a mélybe, most mintha csigalassúvá vált volna. Majd felrobbantunk a türelmetlenségtől.

Bent a szobában nem csökkent a feszültség. Lehánytuk a padlóra a cuccokat, de szemünk sarkából hiába pillantottunk reménykedve a loggia felé, nem volt ott senki. A függönyt nagy zajjal teljesen elhúztam, hátha a szomszédban meghallják, hogy itt vagyunk. Semmi. Csalódottan vonultunk a zuhany alá és szótlanul mostuk le egymásról a tenger sóját napolajas bőrünkről. Már törölköztünk a kád előtt, amikor egyszercsak kattanás hallatszott a falon át a másik szoba felől. A kártyás zár! Majd nem sokkal utána ajtócsukódás zaja!