Egy naplóból 8. rész

Sziasztok. Most abban a helyzetben vagyok, hogy ha vékony seggre támad kedvem megyek Andi bébihez, ha teltebbre, akkor meg a Diá – val csináljuk, persze óvatosan, le ne bukjak az asszony előtt. Tovább olvastam a naplót, és elég kemény részhez értem. Meglehetősen perverz és mocskos, én el is határolódom tőle, csak erős gyomrúaknak, saját felelőségre ajánlott. Szóval? Lássuk: miután a szép úrinőt kitettem Anglolhon – ban, úgy éreztem ideje módos hajósgazdaként élnem, világot látni stb. Immár egy normál vitorlás hajóval Kanadába indultam. Érdekeltek a hatalmas erdőségei. Nyugodt utam volt, semmi kalóz támadás, vagy vihar. Ottaváig hajóztam, onnan lóval folytattam az utam, majd a nagy vadonba gyalogszerre váltottam. Medveölő nehéz muskéta volt nálam, és két revolver. Életem legsötétebb, legbujább és romlottabb testi élménye akkor kezdődött, amikor a több napos barangolást megunva visszaindultam Ottavába. A medvék mellett a favágóktól is tartani lehetett, ha úgy volt, könnyen rablóba mentek át. Ezért mindig igyekeztem az éjjeli menedékemnek szolgáló, magammal hozott vitorlavásznat a bozót egy megközelíthetetlen részén sátornak felállítani. Épp ilyen helyet kerestem, amikor hirtelen a bozótban gázolva egy kis barlangot láttam meg. Valaha egy medvéé lehetett, de már több éve kihalhatott belőle, aztán benőtte a méteres gaz. Itt töltöttem az éjszakát. Másnap reggel elindultam tovább, amikor az ösvény egy sarkán bekanyarodva egy középkorú vörös hajú nőbe, és 15-16 éves forma szőke kislányába ütköztem. Megijedtek nagyon.
– Kérem uram, ne bántson minket!
– Nem, nem dehogyis, mondtam.
Ettől megnyugodott a nő. A nevem Adél, a kislányom Marion. Kérem uram, adjon ennünk, két napja nem ettünk.
– mi történt? Kérdeztem.
– Franciaországból jöttünk, én, a férjem Berger, és az öccse Raul. Ottavába tartottunk, de a hajónk viharba került, jó száz mérfölddel elsodort minket a heves áramlás, a kapitány meg kirakott minket a fövenyre, mert ő neki időre kell menni tovább más kikötőkbe. Elindultunk a partvonalán lefelé, sokáig nem is volt gond, de aztán ez rakás favágó ránk támadt, a zűrzavarban én és a kislányom elmenekültünk, de mindenünk oda lett, Berger és Raul meghaltak. Bármire hajlandó vagyok az ételért.