Szerencsés baleset 1. rész

A lámpa zöldre váltott, és átkelhettem a kereszteződésen. A zebra közepén azonban bőgő motorhangra és éles fékcsikorgásra lettem figyelmes. Oldalra nézve láttam, hogy egy autó – látszólag fittyet hányva a neki piros lámpára – közeledik felém, és úgy tűnt, nem tud megállni...
A következő pillanatban már repültem, majd nagy nyekkenéssel értem földet. Mindenem fájt, a bal karomból szivárgott a vér, ahogy lehorzsoltam, és a fejemet is alaposan bevertem. Szédültem, forgott a világ, és egy kicsit hányingerem is volt. A járókelők lassan körém gyűltek, hallottam, hogy egyikük a mentőket hívja, suttogott is valaki ("Az ördög tudja, milyen reflexei vannak, még épp időben sikerült arrébb ugrania, szerencse, hogy csak az oldalát kapta el. ") Többen kérdezték, hogy jól vagyok-e, erőtlenül bólintottam, majd megpróbáltam felülni, de még túlságosan szédültem hozzá.
– Maradjon, kedves, mindjárt itt vannak a mentők.
– Nem kell mentő, mindjárt jobban leszek! – tiltakoztam, de csak suttogni tudtam. Úgy tűnt, tényleg nagyot estem, bár régi, kézilabdás ösztöneim nem hagytak cserben, így valamennyire tudtam tompítani a zuhanást.

Szirénázva érkezett a mentőautó, vigyázva emeltek be a mentősök, és indultunk tovább. Az odaút elég homályos, valóban nem éreztem túl jól magam. A szemembe világítottak, kérdezgettek, válaszoltam, ahogy tudtam, de már éreztem, hogy múlik a fájdalom, nem vagyok annyira kótyagos.
A kórház kapujában már lábra is tudtam volna állni, de a mentősök nem hagyták. Betoltak a folyosóra, ahol már egy idősebb orvos is mellém lépett. Újabb világítás, fonendoszkóp, kopogtatás, további vizsgálatok.
– Hatalmas szerencséje van, ifjú hölgy – mondta aztán szemöldökráncolva. – Bár magam sem tudom, hogy csinálta, de enyhe agyrázkódáson, no meg néhány zúzódáson és horzsoláson kívül semmi baja.
– Igyekeztem, doktor úr – és már egy béna mosolyt is sikerült produkálnom. Még mindig meg voltam rémülve, de már kezdtem ocsúdni, és az orvos szavai is megnyugtatóan hangzottak.
– A fiatal szervezet... Molnár doktor úr, jöjjön, kérem. A hölgynek van néhány csúnya horzsolása, fertőtlenítse, legyen kedves – szólt át a válla felett, majd ismét rám nézett. – Az egyik rezidensem máris jön, és kezeli a felületi sérüléseket. Utána bent töltheti az éjszakát, vagy saját felelősségére szabadon távozhat. Előfordulhat szédülés, hányinger, mozgáskoordinációs zavarok, mindenképpen pár nap szabadságra kell mennie.