Egy naplóból 12. rész

Sziasztok. Mostanában semmi különös velem, női test terén mostanában a feleségem Erikáé mellett Juditét, a volt tanárnőmét élvezem. Ezért tovább is haladtam, és itt az újabb zömtett anyag. : Szóval megérkeztem az amerikába, ahol kiválóan mentek a tárgyalások. Az én hajóim vihetik több cég árúit az európai piacra. Az egyik ügyfélnek volt egy kérése. Egy távoli rokona egy álmos, kanadai határ közelében lévő kisvárosban a vadászoktól vásárol fel prémet, amikből takarókat készít a pár alkalmazottjával közösen. Európában a különlegességük folytán jobb áron el tudná adni őket. Menjek már, és egyezzek meg vele. Belementem. Több napi vonat, postakocsi út végén megékeztem. Pár ezres fős takaros kisvároska volt. Hamar rátaláltam az emberemre. Valóban szép árúja volt, medve bőrökből, köztük a legendás Grizly – éből. Én is vettem magamnak egyet saját használatra, és megegyeztünk az árakról, hogy, milyen időközönként ér ki a szállítmány a kikötőbe stb. Gondoltam megszállok a helyi fogadóban, de akit megszólítottam, hogy merre találnék ilyet, nagyon bőbeszédű, és nyílt ember volt, velem nagyjából egyidős. Felajánlotta, lakjak nála pár napig egy baráti összegért, vendégül látna. Szimpatikus volt, így azt mondtam:
– Köszönöm barátom, elfogadom. Kicsit zavarba jött.
– Szeretnék előre szólni barátom, hogy ne akkor lepődjön meg. Sajnos egy gyerekkori betegség miatt nem lehet gyerekem, de a feleségem Jane miatt örökbefogadás mellett döntöttünk. Én erre azt mondtam:
– nem szokatlan dolog ez, ne aggódjon.
– Igen, de nálam mégis. Mint látja, én fehér vagyok, a feleségem is az, de egy néger kisfiút fogadtunk örökbe, liberálisok vagyunk.
Ezen tényleg meglepődtem, de már nem akartam visszatáncolni. Takaros kis háza volt kis kertel, istállóval, fészerrel. A felesége nagyon szemrevaló nő volt. Vékony, természetes szőke hajú. Szép arc, mélykék szemek. Ellenben a mostohafia, hát, nem volt bizalomgerjesztő. Nagy darab, hatalmas, ostoba arcú néger. Amikor leültünk vacsorázni, Jane szedett nekem a levesből. A dekoltázsos ruhában ráláttam a két szép formás cicijére. Ekkor megláttam, hogy a néger, Jason gyűlölettel bámul rám, a hideg is kirázott. A vacsora után még kiültünk a ház verandájára beszélgetni. Hozzáfordultam:
– Ne haragudjon, de ez a Jason elég félelmetes. Mire ő nevetve: