Edzés után 1. rész

Régebben jobban szerettem edzeni. Persze akkor még huszonvalahány éves voltam, nem pedig harmincegykettő. Akkoriban hamarabb vált láthatóvá a nehéz vasak emelgetése, most sokkal lassabban jönnek az eredmények.
Érdekes módon viszont sokkal gyorsabban jönnek a nagyobb súlyok! Biztos nem véletlen, hogy a bokszolók is a harmincas éveiknek az elején vannak a csúcson, és az erősember-versenyeken sem látni huszonéves suhancokat.

Nem nagyon volt kedvem újra edzésbe állni, de az idei rövid nyaraláson készült fényképek eléggé egyértelművé tették, hogy nem ártana. Kedves kis úszógumi kezdett kialakulni rajtam, ami eléggé zavar. Egy havi kemény edzés és még keményebb diéta (vagyis leálltam a késő esti zabálásokkal) révén sikerült újra formába kerülnöm. Most már csak arra kellene vigyáznom, hogy nem menjen el a kedvem az egésztől. Na ez nem lesz könnyű.

Magamban bambulva pakolgattam a súlyokat az edzőteremben. Egészen kellemes hely. Tágas, tiszta, napos. Új gépek vannak, bombázó csajok és helyes hapsik. Én magam mindkét oldalról vajazom a kenyeret, így aztán mindig akad számomra látnivaló.
Éppen kimásztam a fekpad 90 kilója alól, amikor kellemes hang szólított meg:
– Szia, segítenél nekem egy kicsit?
Felnéztem, és egy állati jóképű pasassal találtam magam szemben. Húszas évei végén járhatott, kicsivel volt több mint 180 centi, szőkésbarna haj, kék szemek, vakító mosoly. És mindehhez egy tökéletesen kisportolt test. Ránézésre látszott, hogy minimum modell a srác. Maximum szépségkirályfi. Ujjatlan fekete póló és fehér melegítőnadrág volt rajta. Nem a turkálóból.
– Persze – vágtam rá azonnal.
– Lábazok és azt szeretném kérni, hogy minden sorozat után vegyél le egy tárcsát, lehet róla szó? – mutatott a guggoló-állvány felé. A rúdon volt vagy 100 kiló, de egy ilyen testnek ez simán el kell bírnia.
– Nem gond – feleltem.
Minden súllyal nyolcat guggolt. Amikor visszarakta a rudat, én levettem egy tízes tárcsát ő pedig folytatta. 120 kilóról mentünk le hatvanig.
Miközben csinálta alaposabban meg tudtam figyelni. Nagyon szépen kidolgozott izmai voltak. Nem volt nagy, de szinte tökéletes. Egyenletesen barna bőrén hiba sem volt, de szőrszál sem sok. A guggolásoknál szépen kitolta a fenekét, ami tényleg szenzációs volt. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy belemarkolok, csak féltem hogy a ijedtében a sípcsontomra dobja a rudat.