Nyaralás vége

A nyaralás utolsó estéje volt. Természetesen hatalmas bulit rendeztek, még egyszer ki akarták tombolni magukat. Mindenki táncolt, csak az a lány nem. Képtelen volt feloldódni, nyomasztó emlékképek kavarogtak a fejében, a sírás kerülgette. Nem volt elég ereje hozzá, hogy kiürítse az agyát, úgyhogy csak állt az egyik félretolt asztalnak támaszkodva, és örült, hogy a sötétben senki nem látja az arcát, és legalább a vonásai fegyelmezésével nem kell az energiáit pocsékolnia. Időnként hozzá lépett valamelyik barátja, és hívta, hogy álljon be a többiek közé, de ő ilyenkor csak fáradtan, kevéssé meggyőzően rámosolygott, és intett, hogy majd később. Nézte a gondtalanul bulizókat, és mélységes irigységet érzett. Már éppen azon gondolkodott, hogy felmegy a szobájába, amikor előtte termett a srác. Bár az elmúlt egy hétben loppal sokszor pillantgatott felé, sőt, időnként hosszas beszélgetésekbe is bonyolódtak, most nem tudott örülni neki, csak még egy akadályt látott benne, még valakit, aki miatt nem engedheti el magát, aki késlelteti azt a percet, amikor végre egyedül lehet, és kisírhatja magából ezt az értelmetlen feszültséget.

A fiú rámosolygott, azzal a mosollyal, amitől minden egyes alkalommal végigfutott a remegés az izmain, és táncolni hívta. Ő hárító mozdulatot tett, de nem tudta befejezni, mert keze félúton megakadt a másik tenyerében, ujjaik roppantó-szorosan összefonódtak, és a srác ellentmondást nem tűrően derékon kapta, és magával ragadta. Amire az akaraterő nem volt képes, azt most megtette a fiú közelsége, pocsék gondolatai múlni kezdtek. Párja érezte, ahogy oldódik benne a feszültség, és még közelebb húzta magához, kezeivel pedig a hátát simogatta, remélve, hogy így az utolsó görcsök is elmúlnak. A lány arcát a fiú vállába temette, hogy csak az ő illatát érezze, és fullasztó-szorosan rátapadt, egészen addig, amíg a rossz ízű idegesség helyébe valami más, sokkal kellemesebb nem lépett. Ekkor végre belenézett a másik szemébe, és rámosolygott, azzal a tiszta-szép mosolyával, ami úgy elbűvölte.
Megértette, hogy a lány rosszkedvének vége, és örömében percnyi habozás nélkül ráhajolt a szájára. Először csak finoman kóstolgatta az ajkait, de aztán elragadta a szenvedély, amit párja készséges válasza váltott ki belőle, és egyre vadabbul csókolta, harapta a másik száját, nyelvét.