A kukkoló fiú 1. rész

Repülőgépünk egyenletes morajjal fúrta bele magát az éjszaka sötétjébe útban Afrika partjai felé. Tálcáinkat elkezdték összeszedni a stewardessek és a pilóta a hangosbeszélőn angolul, majd arabul bejelentette, amit amúgy mindenki tudott: rövidesen leszállunk Monastir repülőterén. A partoldal felett a gép fordulatot vett, és az ablakon át már látszottak a partmenti települések gyöngyfüzérei, sokkal kiterjedtebben, mint azt Észak-Afrika térképe alapján az ember gondolta volna. Amerre a szem ellátott, kiterjedt települések szórták fényüket az éjszakába.

A feleségem, Annamari már fészkelődött. Még ő sem járt Afrikában, és ahogy a fordulókör ív mentén a gép megdőlt, a szomszéd utas melletti ablakon át ő is a fényszőnyeget bámulta. A gép kibocsátotta futóműveit, s a kerekek kavarta légörvények miatt sokkal zajosabb lett. Nemsokára landoltunk a betonon. Én e folyamat közepette a karfákat markolásztam, mert gyűlölök repülni. Különösen a fel – és leszállásoktól rettegek, de persze most sem történt semmi.

"Welcome to Tunesia" szóltam oda Annamarinak, akivel egy hajszás félév után választottuk ezt a társasutat. Elegünk volt már a munkahelyünkből és mindenből és otthon szinte számoltuk a napokat az indulásig. Direkt tengerparti "heverészős" üdülésre fizettünk be, amit fakultatív kirándulásokkal gondoltunk fűszerezni.

Az ülésből felkászálódva, kézitáskáinkkal felmálházva az ülések közötti szűk folyosón csoszogva elindultunk a többi utas után a kijárat felé. A gépből kilépve, a lépcső tetején ez esti óra ellenére kemenceszerű forróság vert fejbe bennünket. "Afrikában vagyunk" jegyezte meg a párom, amint a gép mellé gördülő autóbuszhoz csoportosultunk a társasút többi résztvevőivel.

Nem akartunk a többiekkel foglalkozni, a magunk kipihennivalójával voltunk elfoglalva, de már itt szembetűnt egy fura, ellenszenves házaspár két fiúval. Az egyik 16-17 éves forma, szőke hajú, nyúlánk kamaszgyerek volt, s igazából nem is ő hívta fel magára a figyelmet, hanem hét-nyolcéves öccse, akiről lerítt, hogy nem teljesen normális. Értelmes külsejű bátyjának szöges ellentéte volt. Sűrű, félig hosszúra engedett göndör fekete haja, fekete szemei vastag ajkai és bamba, értelmi fogyatékosságra utaló, elnagyolt arcvonásai voltak.