Három felvonásban

Mottó: A szüzesség nem baj, de szerencsére többnyire elmúlik.

Judit gimnáziumban volt harmadikos. Úgy érezte, hogy itt az idő. Nem rég múlt tizenhat. Ilyenkor már illik elveszteni a szüzességet. Persze nem is erről volt szó. Mármint az illemről. Nem volt kétséges, hogy a szex jár a legnagyobb testi élvezettel. Rengeteg minden szólt a világban erről, a felnőttek életében központi szerepet játszott. Nem egyszer ölni, sőt meghalni is képesek voltak érte, legalábbis az irodalom és a filmek szerint. Sokkal többről lehetett itt szó, mint egy csókról, amit már kipróbált.
Hajtotta a kíváncsiság és félt, hogy sok időt veszteget el. Egy év – és még csak nem is szökőévvel számol – 365 nap. Vagyis ha nagyon visszafogja magát – de hát miért is tenné? –, és naponta csak egyszer csinálja, akkor is ennyi dugásról marad le, egyetlen év alatt. 365-ször a legjobb dologról! Hát hülye ő?

A fiúkkal mostanában nem igen volt kapcsolata. Általános vége felé mindig volt valaki, akivel együtt járt. Aztán gimi elsőben lett Zoli. No igen, Zoli. Magas csontos fiú volt. Szemében állandóan vidámság csillogott. Göndör fürtjeit képtelenség volt bármiféle rendbe kényszeríteni. Nagyon okos volt és ez imponált Jutkának, mert egy kis észért neki sem kellett a szomszédba mennie. Nagyon szerették egymást, sülve-főve együtt voltak. De Zoli három évvel idősebb volt, magától értetődően már szexuális igényei voltak. Mindketten úgy ítélték azonban meg, hogy ez Jutkának még korai lenne. Az viszont végkép képtelenség lett volna, ha együtt járnak, miközben Zoli más csajokat dugdos. Nehezen, kínlódva szakítottak.
Persze udvarló azóta is akadt, de Jutka nem akart megint belebonyolódni valamibe. Úgy gondolta, csak akkor kezd bele, ha már késznek érzi magát a nemi életre.

Egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a téma felé. Először csak a már tapasztalatot szerzett barátnők beszámolóit hallgatta csendben, de figyelmesen. Aztán megtalálta a megfelelő eszközt, az internetet. Elolvasott minden féle írást a témáról.

Ami elsőre könnyen megvalósíthatónak tűnt, az a hüvelytorna volt. Persze ezeknek csak azon része, amelyiknél nem kellett feldugni semmit. Tulajdonképpen nem is akart semmi extrát, hüvelyrezegtetést vagy szívást.