Évforduló

Életem 20-adik életévében történt, hogy barátnőmmel megünnepeltük a két éves évfordulónkat. Sajnos a valódi évfordulót egymás nélkül kellet átélnünk, de most itt volt az alkalom, hogy mindezt egymás karjaiban éljük át!

Délután 5 órára volt megbeszélve a találka, közel a házukhoz. Egy laza séta után már ott is voltunk abban az étteremben, ahol megismerkedtünk. Misztikus volt felidézni, pont itt, ezt az egy évet, az első pillantást, ugyan is ez valóban szerelem volt első látásra, az első randevúnkra, amely szintén ugyanitt történt, ebben a kis csendes étteremben. Mindkettőnkben elindított valamit mélyen, bár nem mondtuk, de láttuk egymás tekintetén.

A vacsora elfogyasztása után még beszélgettünk, egy kicsit, majd elindultunk hazafelé. Közölte, ha hazaérünk, oda fogja adni a nekem szánt ajándékát. Majd egy huncut mosoly hagyta el az ajkait. Nem tudtam mire vélni a mosolyt, bár igaz, hogy egy éve ismertem de még mindig tudott meglepetéseket okozni. Egész úton alig bírtam magammal, és csak faggattam, hogy milyen ajándékot fogok kapni, de makacsul ragaszkodott, hogy csakis otthon fogja odaadni. Látván, hogy a helyzetem reménytelen, felgyorsítottam a lépteinket. Egy újabb mosolyt eresztett meg látván, hogy egészen beindította az agyam ez a kis titkolózás.

Alig telet bele 10 perc és már otthon is voltunk. A szüleim éppen a Balatonon töltötték jól megérdemelt szabadságukat, így senki sem zavarhatott meg a további ünneplésben. Kedvesem látva rajtam hogy mennyire felkeltette az érdeklődésemet csak ennyit mondott:
– Ha szeretnéd megkapni az ajándékod, akkor pontosan azt kell tenned, amit én mondok!
Hát mit ne mondjak, ezen is elcsodálkoztam, mert tudni illik a kapcsolatunkban általában enyém a kezdeményező szerep. De hát miért is ne? Belementem a játékba!

Meglepődve, kicsit izgatottan álltam kedvesem előtt, de őt, egy cseppet sem lepte meg a zavart viselkedésem! Megfogta a kezem és elindultunk a hálószoba felé. Meg akartam szólalni, de abban a pillanatban egy gyengéd puszit adott a számra. Majd hozzá fűzte:
– Nem illik ellenkezni ám!
Ez még inkább izgatott, egész testemmel vágytam rá. Ebben a pillanatban észre vettem egy aprócska lángot a szemében, amit talán az elmúlt két évben csak nagyon ritkán. Az út a szoba felé kaotikusan hosszúnak tűnt, de mindezt ellensúlyozták kedvesem csókjai, melyek egyre szenvedélyesebbek és vadabbak lettek.