A bokalánc

A főiskola után egy irodaházban kaptam munkát. Bár nem ezermesterként alkalmaznak mindenki hozzám fordult ügyes-bajos problémáival. Hat hónapja új titkárnő érkezett hozzánk. Klárinak hívják.

Klári már megjelenésében is igazi titkárnő, megdöbbentően ápolt és csinos. Mindig kosztümben jár dolgozni, ami kiemeli gyönyörű lábait. 31 évesen is messze a legjobb nő az egész épületben – ami az ivararányra tekintettel több, mint dicséretes. Az egész lényét szemüvege teszi még izgatóbbá. Elegáns, de egyben iszonyatosan szexi. Az idő múlásával egyre jobb kapcsolatba kerültünk egymással, ami abban nyilvánult meg, hogy már nem csak az időjárásról és a tegnap esti tv műsorról beszélgettünk. Ő nagyon finoman adta alám a lovat, én meg egyre nagyobb kísértést éreztem.

Klári cipőmániás. Nyaranta legalább 7-8 pár cipőt vásárol, persze mind nagyon jól áll neki – amivel ő legalább úgy tisztában van. Az egyik késő délután az irattárban selejteztünk, amikor Klári észre vette, hogy elvesztette a bokaláncát. Most is segítettem. Negyedórányi keresgélés után elégedett vigyor társaságában emeltem a magasba a láncot. Klári szinte a nyakamba ugrott és átölelt. Én persze nem hagytam ki a lehetőséget. Megkértem üljön le, mert én vissza is kapcsolom a bokájára. Ő illedelmesen helyet foglalt majd keresztbe tette lábait és türelmesen várta, hogy visszakapja a láncot. Én elétérdeltem és mielőtt visszakapcsoltam volna a cipőjére tereltem a szót. Tudtam, imádja a témát. Pár perc alatt szinte mindent tudtam a női bőrcipők rejtelmeiről. Én a lábai előtt "hevertem" és egyfolytában arra gondoltam, hogy most vagy soha... Miközben beszélt én finoman megfogtam a bokáját és lehúztam a cipőjét.
– Mi a francot csinálsz – kérdezte
– Csak meg szerettem volna a cipődet megnézni – dadogtam

Közben akaratlanul is a lábujjait kezdtem bámulni. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Feketére voltak festve és gyűrű díszítette az egyiket.
– Nem kényelmetlen? – kérdeztem
– Ááá! – válaszolta, közben a lábfejét simogattam a kezemmel.
– Csikis vagy? – közben bársonyos talpára tévedtek az ujjaim
– Olyan bársonyos a talpad, mint egy kisbabának! – mondtam
– Kérem a cipőmet – válaszolta nem túl erélyesen
– Most az jön, hogy szeretem-e a talpmasszázst?
– Nem, nem! – vágtam rá, mint egy hülye. – Ezen ő is meglepődött!
– Szereted?
– Mit? – kérdezte Klári, közben lábujjaival a tenyeremet simogatta
– Hát a talpmasszázst?