Piri nena

avagy
Ki az igazi kurva?
Anyám meghatározása szerint minden olyan nő kurva, aki csak meg fával nem... És ilyen az ő drágalátos huga, a Piri nena, aki nem is édes –, hanem csak féltestvére, mivel az anyjuk ugyan közös, de az apjuk nem. Anyám az idősebb, a huga csak jóval később született, amikor a nagyi másodszor is férjhez ment, tehát úgy tíz évvel lehet öregebb mint én.
Gyerekkoromból úgy emlékszem, hogy szépen megvoltunk mi hatan egy födél alatt, úgymint Piri nena a szüleivel, meg én is az én szüleimmel. Nagyapáméknak volt egy sokszobás házuk s ott éltünk valamennyien, a nagyi főzött mindannyiunkra. Piri nena akkor még csak olyan kisnagylány volt, nem is valami szép, mert az arcát sűrű szeplők borították. De idővel kivakarodott és igen formás nővé fejlődött, aminek az lett a vége, hogy kikezdett apámmal – vagy apám kezdett ki ővele? –, amiből jókora ribillió lett, s mi kénytelenek voltunk egy másik városba költözni. Anyám kijelentette, hogy nem hajlandó egy levegőt szívni azzal a ringyóval. Piri nena nemsokára ugyancsak elkerült hazulról s az édesanyja se tudott róla sokáig semmit. Eltűnt, mint akit a föld nyelt el, s bizony mindannyian – még a nővére is – aggódtunk miatta.
Egy nap aztán anyám azzal toppant haza, hogy képzeljük, kivel futott össze az utcán? A hugával. Szegény eléggé rossz állapotban van, sok mindenen esett keresztül amióta megszökött hazulról, de most már kezd rendeződni a sorsa: van lakása – egyik "barátja" engedte át neki –, s most éppen festetés előtt áll – egy rakáson az összes bútora – s egy-két éjszakát nyilván szállodában kell töltenie, amig rendbe nem hozzák a lakást. Mondtam neki – így anyám –, hogy már miért menne szállodába, amikor arra az időre nálunk is elalhat. Anyám teljesen fel volt villanyozódva, hogy viszontláthatta a hugát, s nyomban megtelefonálta az örömhírt öreganyámnak. Mindenki nagyon boldog volt, s úgy tűnt, anyám már teljesen elfelejtette a huga iránt táplált egykori gyűlöletét.
Két nap múlva aztán megjelent nálunk Piri nena. Szerintem egyáltalán nem látszott rajta, hogy a sors megviselte volna: sovány volt, az igaz, de ahol kellett – mellben meg farban – nem hiányzott róla egy deka sem. A sminknek köszönhetően az arcáról is mind eltűntek a szeplők!