Te is jársz néha tilosban 2. rész - Újabb lopott percek

Miután hazaértem, sokáig nem tudtam megnyugodni. Folyamatosan Sanyi csókjának ízét éreztem a számban, viszont magam előtt már az ideges arcát láttam, a fülembe pedig visszhangoztak Szilvi riadt szavai. Úrrá lettem magamon, lezuhanyoztam és fáradtan, ledőltem az ágyamra. Nem bírtam elaludni, magányosabbnak éreztem magam, mint valaha. Ráadásul valamiért az dübörgött a fejemben, hogy a kisfiú azért lett ennyire lázas,
hogy mi ne folytassuk azt az esztelen kalandot. Ettől persze csak egyre rosszabbul éreztem magamat.

Kétségek között hánykolódva aludtam el. Álmomban Szilvi egyenesen azzal vádolt meg, hogy azért lett beteg a kicsi, mert én rámásztam az apjára. Zaklatottan ébredtem, és mindezek ellenére is vágytam Sanyi után.

Persze nagyon jól tudtam, ha hívna is, hogy pótoljunk be bármit abból, ami elmaradt, nem mennék bele. Nem lenne ugyanaz semmi sem, a bűntudat és a kierőltetettség miatt meg pláne.

Szerencsére a munkám eléggé lekötött, el is kellett utaznom pár napra külföldre, utána pedig az országon belül kellett különböző helyeken besegítenem a cégem újonnan nyíló üzleteiben.

Olyan három hónappal később egyik régen látott barátom lehívott egy koncertre. Szívesen elmentem, hogy kikapcsolódhassak és beszélgethessek vele. Csak ott derült ki, hogy Sanyi régi együttese is fellép. Furcsa volt újra látni, olyan bizsergető érzés, de próbáltam magam távoltartani tőle, vagy a régi haveri körtől.

Koncertek után valahogy mégis közéjük keveredtem én is és barátom is, aki szintén ismerte Sanyit és az együttes többi tagjait is. Nem akartam kilógni a sorból, velük tartottam a régi jól bevált kiskocsmába, ahova gyakran beültünk koncertek után.

Amolyan -dumálós after party keveredett. De mivel "kivénhedt" rókák voltunk ott, hajnali kettőkor már igencsak laposakat pislogtunk, majd szépen lassan szállingózni kezdtek a haverok, fél háromra már csak hárman maradtunk ott: Pisti, Sanyi és én. Pisti hamarosan asztalt bontott, így kettesben maradtunk ismét Sanyival.

Addigra egyáltalán nem voltam zavarban mellette, persze ez valószínűleg köszönhető volt a bacardinak és annak, hogy csupa régi koncert és régi emlék volt a téma egész idő alatt. Három körül az utolsó és üdítő elfogyasztása utána Sanyi óvatosan az értésemre adta, hogy hazakísér.