Eve Lorne - A kertvárosban 6. rész

Hatalmasat szeretkeztek, egyikőjüknek sem hiányzott aznap délután a férfitársaság. Aztán közösen főztek valamit, a finom vacsorát pedig leöblítették pár pohár vörösborral. Kiültek a jacuzziba és Susan végre hajlandó volt folytatni a történetet.
– Szóval a három kívánság! Mivel a fiúkkal sokszor találkoztunk és tudod milyen vagyok, ezért úgy egyeztünk meg, hogy a kívánságokat tényleg valamilyen speciális dologra használják el. Egy ideig nem is került szóba a dolog. Aztán kitalálták, hogy nyitnak egy saját pizzériát. A dolog azonban bonyolultabb lett, mint gondolták. A hely bérleti díja amit kinéztek sokkal több volt, mint amire számítottak. Ráadásul az engedélyek beszerzése is nehézségekbe ütközött. A vége az lett, kitalálták – nekem kellene tárgyalnom mindenkivel, mert egy fiatal csinos amerikai nő talán könnyebben boldogulna az olasz hivatalnokokkal. Elgondolkoztam a dolgon: ez több körös dolog lesz, sok egy kívánságért cserébe. Végül abban egyeztünk meg, résztulajdonos leszek és a nyereség 10%-a engem illet.
Elsőként az ingatlan tulajdonosát kerestem fel, hogy lejjebb faragjam a bérleti díjat! Egy öreg figura volt az illető, gondoltam nem lehet vele probléma, de rafináltabb volt, mint amennyire számítottam. Kijelentette, semmit nem hajlandó engedni a bérleti díjból! Levettem a kardigánom, ami alá egy elég kihívó felsőt vettem. Olyan feszülőset, hatalmas dekoltázzsal! Majd kiugrott az öreg szeme! Győzködtem, hogy irreális amit kér, a fiúk pedig tisztességes bérleti díjat fizetnének. Miközben ezt ecseteltem, domborítottam neki tisztességgel! Nem akart engedni sehogyan sem. Ekkor tettem fel neki a kérdést: – Mit kellene tennem ahhoz, hogy elfogadja az általam ajánlott árat?
Hebegett-habogott arról, hogy egy öreg özvegyembernek milyen nehéz és sivár az élete, és talán meg tudnánk egyezni, ha minden hónapban én hoznám el neki a pénzt személyesen. Vagy ha én nem érek rá, akkor egy hasonló – itt jelentőségteljesen megnézte a melleimet – fiatal pincérnő is megtenné. Meg hát kellene neki valamiféle biztosíték, hogy a bérleti díj postása kedves lenne vele. Azt, hogy pontosan mire is gondolt egy kacsintással adta tudtomra.
Megadóan felsóhajtottam, miközben valami olyasmit morogtam – nagy alkusz maga! Aztán bizonyítékot szolgáltattam!