Szenvedély... ott, ahol nem várod

Barb már vagy tizedszer törölte végig a pultot. Felesleges mozdulat volt, ha öttel kevesebbszer tette volna meg, akkor is tökéletesen tiszta lett volna, de nem tudott magával mit kezdeni. Deanre sandított. A férfi alig volt elázva, ami csak azért különös, mert meglehetősen kemény iramban vedelte a konyakot. Egy kevésbé erős férfit már minden bizonnyal kiütött volna ez az alkoholmennyiség. Barb nagyot sóhajtott, és körbenézett a csehóban. Teljesen egyedül voltak, régen túllépték már a zárórát. Barb lekapcsolta a világítást, csak a pultnál hagyott égve néhány spotlámpát. Kezébe kapott egy poharat, a pult elé ment, széles terpeszben felült az egyik bárszékre, és magának is öntött egy jó nagy adagot a férfi italából. Becsukta a szemét, és egy húzóra lenyomta a piát. Nagyot nyelt és megrázkódott, ahogy az ital tüzes vonalat húzott a belsejében. Nagyot sóhajtott, ahogy a szesz utóízét ízlelgette a szájában. Elgondolkodva forgatta a poharat a kezében, majd rövid gondolkodás után újratöltötte.

Dean nem akart figyelni erre a nőre. Nem akart figyelni senkire. Otthon kellett volna lennie, hogy tanúk nélkül ihassa magát segg részegre. Visszavette a nőtől az üveget, és után töltötte poharát. Kacsintott egyet, és ledöntötte az italt.
– Azt hiszem, mára elég volt – hallotta a nő mély hangját. Nem kérte, közölte vele, hogy ideje abbahagyni az ivást.
Dean, maga sem értette, miért, de felhúzta magát.
– Addig iszok, ameddig nekem tetszik! – válaszolta foghegyről.
– De nem az én kocsmámban – jött a riposzt, és Dean vette magának a fáradtságot, hogy a nőre nézzen.
– Miért? Mi lesz?
Barb ránézett azzal a sötét szemeivel, és elmosolyodott. Keserű, szánakozó mosolya végigvágott a férfin, majdnem elszégyellte magát tőle.
– Ne kötekedj. Azt hittem, megtanultad már, hogy nem szeretem, ha szívóznak velem.
Dean horkantott egyet és megrázta a fejét.
– Te ezt nem érted... – mormolta halkan.
– Nem is kell értenem. Hívjak neked egy taxit?
Dean fáradtan megmasszírozta az orrnyergét, majd erős ujjaival áttért a homlokára, halántékára.
– Basszus! Szétmegy a fejem...
– Mintha nem érdemelnéd meg... Miért buktál ki ennyire?

Dean megrántotta a vállát.
– Nem mindegy? Mintha olyan nagyon érdekelne...
– Tcc... – Barb megrázta a fejét – Egészen normális pasi lennél, ha néha nem törne rád ez a bunkó stílus.
– Hah... veled ellentétben nekem legalább van stílusom!