A lány és a robotja 1. fejezet - 1. rész

A Galaktika 3100. évében, mikor kitört a Harmadik Háború a Galaktikus Birodalom és a Külső Világok Koalíciója között, a Galaktikus Felderítő Szolgálatot mozgósították, hogy támogassa a Galaktikus Flottát. Bár a Felderítő Szolgálatnak csupán pár épkézláb hadihajója volt, kopott űrbárkái számos támogató és kísérő feladatot kaptak, amelyhez újoncok tömegei adták az élőanyagot. Galina Barding, a szőke, idén harminckét éves pilóta már tizennégy évet húzott le a szolgálatban és ami még érdekesebb, békeidőben. A helyzet az, hogy a Felderítő Szolgálat mennyország volt azoknak a lázadóknak és egyéni gondolkodásúaknak, akikre a Flottának nincs ideje.

Mostanában a Szolgálat osztozott a kopaszokon a Flottával, így a Boróka Bázison, a felderítők egyik hírhedt búvóhelyén való landoláskor kénytelen volt szembesülni azzal, hogy ő is megkapta élete első űrtanoncát. Annyira megszokta már, hogy egyedül irányítja százméteres, karcsú postafutárját, a Gazellát, hogy biztos volt benne, egy állandó legénységi állományú csak összezavarná a dolgokat. Ahogy lesétált a teherrámpán, hogy meglássa végre, kit sóztak rá, megdöbbent, hogy az újonc milyen fiatal – milyen fiatal és milyen jókötésű.

A neve Clovis Arbuckle volt, fiatal srác rövid, de hullámos fekete hajjal, álmodozó szemekkel – és egy gravilabda játékos testével. Magas, széles vállú, hatalmas bicepszein feszült a fehér kincstári póló. Nemrég került ki a Felderítő-tanfolyamról, alig múlt tizenkilenc, és ahogy Galina szinte előre sejtette, valószínűleg a legnaivabb újonc azok közül, akit valaha is volt szerencséje megismerni.

– Hát... jó nagyra nőnek a bolygón, ahonnan jössz – mondta Galina bizonytalanul.
– Ööö... köszönöm asszonyom, kapitány – jött a bizonytalan felelet.
– Valahogy... ismerős nekem a neved... Arbuckle. Csak nem rokona Milton Arbuckle-nak a feltalálónak?
– De igen asszonyom. A fia vagyok, asszonyom. – Galina megdöbbent.
– Komolyan...? Mi a fenét keresel akkor a felderítőknél?
– Miért, mi a baj a felderítőkkel?
– Hát... csak gondoltam, hogy pár szálat megmozgatva akár a Flottához is kerülhettél volna. Tudod, a felderítők elég hangyás népség.
– Tényleg??
– Hát ja... akad egypár... – válaszolta Galina, és jobbnak látta nem megemlíteni azokat a hipertéri orgiákat, amelyeken részt vett, vagy a galaktiholt, amit egyesek egyenesen a hajtóműből pároltak le. – ... aki nem százas.