Bűnbocsánat

Kicsit fájó fejjel ébredeztem. Szememet résnyire kinyitottam, de rögtön rémültem visszacsuktam. A nappaliban voltam a kanapén! Ez semmi jót sem jelenthetett. Feleségem akkor száműzött a hálószobából, ha mentem haza. Megpróbáltam felidézni mi is történhetett.
– Ja igen, az ultiparti – motyogtam magam elé.
Időnként elmentem a haverokkal kártyázni, mindig ugyanabba a hangulatos kiskocsmába. Kis összegbe játszottunk, nem az volt a lényeg. Beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Iszogattunk is közben, de többnyire mértéket tudtam tartani. Most viszont nem emlékeztem az előző este végére. Meddig voltunk? Egyáltalán, hogy kerültem haza? Saját kulcsommal jöttem be? És mi történt azután? Sajnos teljes filmszakadásom volt és ez azt sejtette, hogy igen illuminált állapotban lehettem.
– No, akkor ennek a hétvégének annyi – gondoltam.
Ismertem jól a feleségemet. Ha néha előfordult ilyesmi, akkor napokig mogorva volt. Nem veszekedett nem szidott, de minden szavából, minden mozdulatából érezni lehetett a neheztelést.
Nagy nehezen összekapartam magam és kivánszorogtam a konyhába. A lakás csendes volt, Zsuzsa még nyilván aludt. Vajas pirítóst ettem, és kávét ittam.
– Most mi a francot csináljak? – sejlett fel előttem a nyomasztó hétvége rémképe. – Ha reggelit készítek attól nem fog meghatódni.
Tusolás közben támadt egy ötletem. Kapkodva törölköztem – féltem, hogy idő előtt felébred.
Résnyire nyitottam a hálószoba ajtaját és belestem. Szerencsére még aludt. Egy vékony hálóingben volt, a takarót lerúgta magáról álmában. A hátán feküdt, jobb karja a feje alatt nyugodott, fekete haja szétterült a párnán. Egyik lába ki volt nyújtva, míg a másik térdben behajlítva oldalra kifordult Mellei meg-megemelkedtek légzésének ritmusára. Imádom, ahogy alszik, mélyen, teljes átéléssel – mint egy gyerek.

Ahogy az ajtóból néztem nagyon megkívántam, de most nem rólam kellett szólnia a dolognak. Melléültem az ágy szélére. Óvatosan feltűrtem nyakáig a hálóingét, könnyen ment, bő és rövid volt. Bugyit csak akkor hordott éjjel, ha menstruált, így azzal most nem volt gondom. A hasát kezdtem el csókolgatni, éppen csak hozzáérve bársonyos bőréhez. Most jött a dolog kritikus része. Megnyaltam a mellbimbóját. Még mindig nem ébredt fel, csak álmában nyögött egy kicsit. Megnyugodtam, éreztem, hogy innen már nyert ügyem van. Ha már izgalomban van, amikor feleszmél, nincs ereje elutasítani. Gyengéden nyalogattam megkeményedő bimbóit.