Évike 4. rész

A fürdő után a mester évikét nem a cellájába vitte, hanem a saját szobájába kísérte. Elmondta neki, hogy már semmi különöset nem tervez mára, kettesben megvacsoráznak, és lefekszenek aludni. Ott fog aludni mellette a nagy franciaágyon.
Kinyitott előtte egy falba sülyesztett szekrényt, ami tele volt mindenféle női ruhákkal. Megkérte, hogy öltözzön föl, válasszon kedve szerint, ő most kicsit magára hagyja. Évike sokáig válogatott a ruhák között, végűl egy fehér teljesen áttetsző, rövid ruhát választott. Fehér harisnyát, és fehér harisnyatartót keresett hozzá. Talált egy magas sarkú fehér cipőt is. Bugyit és melltartót szándékosan nem vett föl. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy továbbra is a mester rendelkezésére áll, nem akarja a testét elrejteni előle. érezte, hogy az itt töltött egy nap alatt különösen megkedvelte a mester, talán jobban mint előtte más lányokat, de ő továbbra is feladatának érzi, hogy mindenben a rendelkezésére álljon. Nem akart visszaélni a rokonszenvével, semilyen kedvezményt vagy kivételezést nem várt. Csak rövid ideig látta délelőtt azt a másik két lányt, de érezte, hogy köztük és mestereik között egyáltalán nem olyan meghitt a viszony. Tökéletesen megbízott mesterében, mindenben teljesen rábízta magát. úgy gondolta, hogy ő különb másoknál, és szerencséje van, hogy vele hozta össze a sors. Amíg magában gondolkodott, körűlnézett a szobában, és látta, hogy egy kis fürdőfülke is nyílik belőle. Itt talált piperecikkeket, és rendbehozta az arcát, és a haját. Csodálatosan szexisen mutatott az áttetsző ruhában. Karcsú törékeny termetét mégjobban kiemelte. Barna hullámos haja a vállára omlott. A tükörbe nézve maga is meg volt elégedve az eredménnyel.

Másfél óra is eltelt mire a mester előkerűlt. Amikor meglátta elismerően felkiáltott. Kézenfogta, és a szomszéd szobába vezette. A vacsora már fel volt tálalva két személyre. Az asztalon gyertyák égtek. Minden tökéletes volt, ahogy egy romantikus lány megálmodja. A mester az ő kedvéért csinálta az egészet. Vacsora közben beszélgettek, elmondta neki a mester, hogy ez a ház ahol vannak egy baráti társaság tulajdona. Mindegyikük ugyanazt a fajtáját kedveli a szexnek, mint ő.
Ebből a célból hozták létre ezt a házat is. Itt minden úgy van berendezve, hogy alkalmas legyen hölgyek fogva tartására és . Ennek figyelembevételével az eszközöket is folyamatosan fejlesztik. A társaság tagjain kívűl senki nem tudja hogy létezik, és hogy hol van. Természetesen lakatlan és elhagyott helyen található, ritkán vetődik ember a környékére, ami azért is kedvező, mert az esetleg kiszűrődő sikolyokat, és kiáltásokat senki nem hallhatja meg. A lányokat kivétel nélkűl minden alkalommal zárt autóban, és bekötött szemmel hozzák ide, és úgy is viszik el, ahogyan évikét is. Soha nem fogja megtudni, hol volt, ha esetleg máskor visszatér akkor sem. Ez szigorú szabály, az egymásnak tett igéretük szerint. Van amikor közösen jönnek ide, van amikor külön, egy – egy lány társaságában. Egyedűl az élelmiszert szállító cég embere tudja még, hogy hol van. A mostani vacsorát is ő szállította.

Vacsora közben minden másról is beszélgettek. Évike alig várta, hogy a mester azt is szóba hozza, amit délelőtt igért, de csak nem kerűlt rá a sor. Nagyon bátortalanúl, de végűl csak megkérdezte, hogy ő is kipróbálhatja-e a egy másik lányon. Azt válaszolta, hogy még nem tudja mikor lesz rá alkalom, de határozottan igéri, hogy igen. Addig azonban még neki kell jónéhány módszert megtapasztalni. Ez azért is lesz így jó mert, Évike ha a saját bőrén érzi a , később esetleg olyan ötletei is lehetnek, ami egy férfinak nem juthat az eszébe.

Másnap reggel már magasan állt a nap amikor Évike felébredt. A mester nem volt sehol, csak az összegyűrt takarója volt mellette az ágyon. Ezen a szobán természetesen volt ablak, amin keresztűl Évike hasára sütött a nap. A szó szoros értelmében, hiszen meztelen volt. Kellemesen melegítette a bőrét a napsugár. Fölkelt, az ablakhoz ment, és kint egy nem túl nagy, ápolt kertet látott, hatalmas vadgesztenyefával, és kissebb bokrokkal. Távolabb magas kőfal futott végig, az lehetett a kert vége. A ház elől szilárd út vezetett kifelé, de a kapu nem látszott a növényzettől. Hirtelen azt érezte, hogy valaki hátúlról megfogja a csípőjét. Gyöngéden ért hozzá, Évike mégis áramütöttként nézett hátra. A mester állt a háta mögött, csak olyan csendben jött be, hogy nem vette észre. Hozzásimúlt, és végigcsókolgatta a nyakát.

– Már alig vártam, hogy fölébredj, eszembe jutott, hogy milyen játékot fogok neked megmutatni – mondta.

– Itt van a reggelid, ha végzel, gyere utánam abba a szobába, ahol tegnap voltunk. -
A hangja nem volt parancsoló, inkább szelíd kérésként hatottak a szavai. évikének mégis a torkában dobogott a szive.
Izgalommal vegyes félelmet érzett. Nem tudta milyen " játékot " eszelt ki a mester, de abban biztos volt, hogy őrá megint kikötözés, és vár. Ez nem volt ugyan meglepetés számára, mert ezért van itt, de még alig ébredt föl, és nem számított arra, hogy ilyen hamar mennie kell. A meztelen bőrét kellemesen melegítette az ablakon besütő délelőtti napsugár, mégis libabőrös lett. Azért erőt vett magán, és átment a mesteréhez. ő már várta. A fotelban ült, és olvasgatott valamit.
Amikor Évike belépett, rögtön letette az olvasnivalót. A szoba közepén most egy uj szerkezet állt. Derékmagasságú asztalféle volt, vékonyan párnázva, és barna műbőrrel bevonva. Szélein mindenféle szerkezetek, amihez valamit hozzá lehetett erősíteni. A végén egy , amire kötél van föltekerve, és valaminek a megfeszítésére szolgált. Szemmel láthatólag arra való, hogy valakit ráfektessenek, és lerögzítsék. Évike legalábbis ezt látta belőlle. Az volt neki a furcsa, hogy az egész sokkal rövidebb volt annál, hogy valaki elférjen rajta. Körbejárta, megérintette, megnézte minden oldalát. A mester megvárta amig kedvére végigtanúlmányozza, majd fölált, és hozzálépett. Nem várta meg, hogy Évike bármit is kérdezzen, elkezdte magyarázni a szerkezet rendeltetését. Elmondta neki, hogy azért ilyen rövid mert csak a rajta fekvő hölgy törzsének lerögzítésére szolgál, a lábak kívánt helyzetbe hozásához többféle kiegészítő alkatrész áll rendelkezésre. Föl is emelt mellőle egy hosszú vascsőből készűlt tartószerkezetet, amit az asztal végére oldalt lehetett ráerősíteni. Megkérte évikét, hogy a párját ő illessze a helyére. Meglepően könnyen sikerűlt neki. Ezek a lábak tartására szolgáltak.

Mindkettőt lehetett oldalra mozdítani, a lábak terpesztésének beállítására. A mester mozgatta a tartóvasakat oda – vissza, közelítve és távolítva egymástól. Közben magyarázott évikének. Teljesen oldalra is ki lehetett fordítani, úgy hogy egy egyenest alkottak. Megborzongott, amikor arra gondolt, hogy az ő lábacskáit fogják nemsokára ennyire szétfeszíteni. A magyarázat után a szekrényből kéz és lábbilincseket vett elő, amelyeket tegnap viselt Évike. Odaadta neki, és megkérte, hogy tegye föl őket. Először nem tudta hogyan kell, de olyan egyszerű, és egyértelmű volt a működésűk, hogy azonnal megértette. Amikor becsatolta a saját csuklóján, észrevette, hogy csak szorítani lehet a feszességén, lazítani nem, csak a kulcs segítségével. Egyébként puha anyaggal volt a belseje bevonva, és elég széles volt, hogy ne okozzon fölösleges fájdalmat. Erős bőrből készűlt, csak a zárszerkezete, és a külső részén elhelyezett karikák voltak fémből. Fölhelyezte a bokáira is. Évike megfigyelte, hogy az eddig megismert kikötözési módszerek mindegyike olyan, hogy ezeknek a bilincseknek a használatát teszi szükségessé. Ez egyrészt nagyon praktikus, mert nem kell minden egyes végtagra minden alkalommal fölcsatolni a bilincseket, csak egy kicsi karabínert kell ráakasztani.

Másrészt, megspórolják azt, hogy minden hasonló bilincseket kelljen elhelyezni. Egész nap viselni lehet őket, és emlékeztetik viselőjüket a helyzetére akkor is amikor éppen pihen. A mester ellenőrizte, hogy megfelelően van-e fölcsatolva minden bilincs, és amikor rendben találta, odahívta évikét az asztalhoz. Megkérte, hogy üljön föl a végére. ő engedelmeskedett, a mester pedig gyöngéd nyomással lefektette. A kezeit fölemelte a feje fölé, egymással párhuzamosan, és bilincseire ráakasztotta a kis levő köteleket. Évike nem tudta hogyan tartsa a lábait, mert nem támasztotta semmi alá, lelógtak az asztal végénél. A mester azonban segített rajta, mert odalépett, és megtartotta őket. Megkérte évikét, hogy próbáljon meg lejjebb csúszni, mert a lábai nem érnek el a tartószerkezetig. Közben óvatosan húzta, hogy könnyebben sikerűljön. Egészen addig le kellett csúsznia, amíg a feneke félig le nem lógott az asztalról. Akkor a lábbilincseit rögzítette a tartóhoz. Most már ez tartotta a lábát. Oldalra tudta mozgatni, terpeszteni, és vissza. A mester beállította közepes terpeszbe, és rögzítette. Most már nem tudta Évike összezárni a lábát. A fejéhez lépett, és Évike halk kattogást hallott a feje felől. A mester a hajtotta, ennek a racsnija okozta a kattogást. érezte, hogy a keze kezd fölfelé húzódni. Először csak a keze, aztán a teste, végűl a lába is megfeszűlt, és a lábbilincsei tartották vissza. Nem húzta meg a mester csak annyira, hogy az egész teste kissé megfeszűljön, de ne okozzon neki fájdalmat. A kiszolgáltatottság érzése viszont egyre jobban úrrá lett rajta.

Most ujjból a lábához ment, és növelni kezdte a terpeszt. Egyre jobban szétnyitotta a lábacskáit. évikének közben az villant át az agyán amikor a mester bemutatta, hogy meddig lehet a tartószerkezetet szétnyitni. Meg volt róla győződve, hogy az ő lábait is szétfeszíti ugyanúgy. A mester azonban semmiképpen nem akart kárt tenni évikében, megtapogatta a combja tövében futó inakat, és úgy gondolta, ennyi pont elég lesz. Ujjból a fejéhez ment, és egy kicsit feszített még a . Évike azt érezte, hogy a teste teljesen megfeszűl, képtelen a kezét vagy a lábát legkissebb mértékben is behajlítani. A mester most a szétterpesztett lábai közé állt. Évike felkészűlt rá, hogy mégjobban szétfeszíti a lábát, és már előre készűlt a fájdalomra, még a szemét is behúnyta. Ehhelyett a mester simogató tenyerét érezte. Először a mellén, majd a keze lassan egyre lejjebb vándorolt. Végigsimította a hasát, a combjait, majd a puncijához tévedt. Ujjaival széttárta az amúgy is kinyilt ajkacskákat, és Évike a mester forró leheletét érezte a punciján. érezte ahogy nyelvével a csiklóját kezdi izgatni. Először csak csiklandozást érzett, de lassan átment az érzés nemi izgalomba. Nem tudta azonban feledni a teste feszülését, mégis mintha kettéválasztották volna a punciját a teste többi részétől, akaratától függetlenűl egyre jobban megkeményedett a csiklója.

Érezte a mester hatalmát maga fölött, azt, hogy ő nem ura a testének, minden az mester akarata szerint történik. Hiába nem akart most felizgúlni, akárhogy erőlködött, mégis a mester győzött. A kötelékei erősen tartották, mégis szinte remegett az izgalomtól. Nem engedte azonban, hogy elélvezzen, még előtte abbahagyta. Évike csak akkor nyitotta ki a szemét amikor már nem érezte a mestert a lába között. Oldalra nézett, és látta, hogy a kerekes kis asztalt tolja éppen felé a csipeszekkel. Rögtön a mellbimbóján érezte a csipesz fogainak könyörtelen harapását, és ettől egy pillanat alatt elszállt a még megmaradt felizgúltsága. Föl szeretett volna kelni, vagy legalább a lábát összezárni, de meg sem tudott mozdúlni. Látta ahogy a mester közelíti a csipeszt a mellbimbójához, már előre nyüszitett a rá váró fájdalomtól, de az elmaradt. Csak szorítást érzett a mellbimbóján. Ez sem volt kellemes, de messze elmaradt a tegnapi fájdalomtól. A másik bimbóra is fölkerűlt a csipesz.
Ezeknek nem volt foga, és a rúgója is gyengébb volt a tegnapitól. Azért a folyamatos szünni nem akaró szorítást nehéz volt elviselni. A mester még néhány hasonló csipeszt vett elő, és a cicijére csiptette. A bimbói köré szépen sorba. Egymás után érezte az ujjabb és ujjabb szorításokat a mellén, ahogy rakta föl a csipeszeket. Mindegyik után külön följajdúlt, pedig az előző okozta fájdalom sem szünt meg. Amikor készen volt vele a mester, megint végigsimogatta a testét, ezt a kellemes érzést azonban teljesen elnyomta a csipeszek okozta szorítás. Egészen addig, amig ujjból a mester nyelvét nem érezte a punciján. Most jóval tovább csak csiklandozást érzett, és úgy gondolta, hogy lehetetlen hogy, ennyi csipesz ellenére fölizguljon. A mester azonban kitartó volt, és tudta, hogy mit akar. Folyamatosan nyalogatta a csiklóját, egészen addig amíg érezni nem kezdte, hogy keményedik. Évike egyszerre érezte a könyörtelen, szüni nem akaró szorítást a mellén, és a csiklója egyre erősödő izgalmát. Nem volt ura az érzéseinek, teljes egészében a mester irányította azokat. Megtanúlta, hogy a kötelek csak a fizikai értelemben vett testét tartják fogva, de a nemi felizgulását sem tudja uralni. A mester teljesen szabdon szabhat ki rá fájdalmat, vagy élvezetet, vagy mindkettőt egyszerre, kedve szerint. Már beleélte magát, hogy a fájdalom ellenére el fog élvezni, de a mester most is abbahagyta az izgatást, pontosan mielőtt elment volna. Iszonyú hiányérzete támadt, szinte lüktetett a csiklója tőle. Ha szabadon van a keze, biztos hogy addig simogatja magát, amíg el nem éri a kielégülést. A mester megelégedetten nyugtázta, hogy jobban szenved az élvezet elmaradásától, mint a cicijét szorító csipeszektől. Lassan kezdte leszedni a csipeszeket a cicijéről, közben a másik kezével folyamatosan, és megnyugtatóan simogatta a testét. Miután mindet eltávolította, visszaengedte a is, és a teste ellazúlt. Megszabadúlt az összes fájdalomtól. A nemi izgalom is lassan alábbhagyott, a simogatás kellemes érzése lépett a helyébe. így hagyta pihenni néhány percig évikét, de túl sok időt nem engedélyezett számára. Lábbilincseit leakasztotta a tartókról, és leszerelte a tartókat is.

Újakat vett elő, közben a lába lelógott a semmibe. Ezek nagyon hasonlítottak az előzőekre, de ezeket az asztal oldalára szerelte föl a mester, Évike feneke mellé. Oldalra nyúltak ki, és ferdén fölfelé álltak. A lábait ezek is terpeszbe , de nem az asztal vízszintes síkjába, hanem fölfelé. Olyan hosszúak voltak, hogy a bilincsei semmiképpen sem érhettek el a végéig. A mester összefogta mindkét lábát, és fölemelte, hogy függőlegesen álljanak. Megkérte évikét, hogy tartsa meg így.

Előtte azonban egy – egy kötelet akasztott a bilincseibe, és a kötelek végét a tartószerkezet végén levő karikákba fűzte. Aztán már Évike érezte, ahogy a kötelek oldalra a lábait, egészen széles terpeszbe. A lábai ferdén fölfelé álltak, egészen oldalra, de egy kicsit visszafelé, a felsőteste irányába. A mester rögzítette a köteleket.
Feszesek voltak, de nem húzták a lábait, csak tartották. A kis guruló asztalka alsó polcára nyúlt, és egy jókora méretű műfaszt vett elő. Fölemelte, hogy Évike is láthassa, majd a melléhez érintette. Mindkét mellét végigcirógatta vele, lefelé haladt, végighúzta a hasán, végűl természetesen a puncijánál kötött ki. Simogatta vele az ajkacskáit, a csiklóját, és a hüvelybemenetet is. Odaillesztette a bemenethez, és lassan mozgatta körbe – körbe. Évike tartott tőle, mert elég nagy volt a szerszám, előre érezte a behatolást a puncijában. Tudta, hogy előb – utóbb bele fogja tolni a mester. ő azonban pontosan tisztában volt vele, hogy Évike mit érez, és inkább még váratta, ingerelte. Már kezdte azt hinni, hogy mégis megússza, amikor a mester a másik kezével váratlanúl szétnyitotta az ajkacskáit, és lassan de határozottan beletolta a jókora szerszámot a puncijába. érezte, hogy megállíthatatlanúl halad befelé, hiába szorítja nem tudja visszatartani. Egészen a punci mélyéig, teljesen kitöltve azt. Félig visszahúzta, majd újból betolta. Nem is volt olyan rossz mint amilyenre számított, csak mindig egy kicsit mélyebbre nyomta a mester mint ami még kellemes lett volna. Az előző felizgúltságtól még egy kicsit nedves volt Évike puncija, ez tette lehetővé a behatolást, de a mester úgy gondolta, hogy nem eléggé. Kivette a műfaszt, valamilyen olajszerű síkosítóanyagot vett elő egy flakonban. A flakon végén kicsi lyuk volt, odaillesztette a bemenethez, bele is tolta egy kicsit, és jókora adagot belespriccelt Évike puncijába. Ki is folyt belőle valamennyi. újból elővette a műfaszt, és keményen betolta a legmélyére.

Évike olyan csúszósnak érezte magát, minha valaki hatalmas adag ondót lövelt volna bele. A mester ritmusosan mozgatta ki – be, mindig behatolva a punci legmélyére. évikének nem volt nagyon kellemetlen csak úgy érezte, hogy a mester mindig egy kicsit beljebb tolja, mint ami neki még jó. Akaratlanúl minden lökésnél a lábával próbálta eltolni magát, csökkentvén a behatolás mélységét. Egy idő után a mester kezdte egyre erősebben betolni a szerszámot, ami évikének kellemetlen nyomást okozot a puncija mélyén. Most már a feje fölé kötözött kezével is húzta el magát. Mégjobban keményített a mester, Évike már egyre jobban nyögött minden lökésnél. Az enyhítette valamelyest a fájdalmát, hogy minden egyes behatolásnál a kezével, és a lábával is visszarántotta a testét amennyire csak tudta. A mester váratlanúl abbahagyta a műveletet. Letette a szerszámot, és eloldozta Évike kezét a feje fölől. Eszében sem volt szabadon engedni, csak a csuklóit másik helyre, az asztal oldalához, a csípője mellé kötözte. Meghúzta a kötelet lefelé, az asztal vége felé, ahol a feneke volt, úgy, hogy feszűljön. Egy széles szíjjal pedig a vállainál átvetve hozzáerősítette az asztal lapjához. így nem tudta meggörnyedve a felsőtestét fölemelni. újból elővette a műfaszt, és betolta Évike olajtól lucskos puncijába. Először még nem hatolt olyan mélyre mint előzőleg, csak fokozatosan tologatta egyre beljebb. Kezdett egyre kellemetlenebb lenni évikének újból. Reflexszerűen próbálta elhúzni a testét a kezével, de rá kellett jönnie, hogy most csak mégjobban odhúzza magát, ha ezzel próbálkozik. Ahogy erősödtek a lökések, zihált, és nyögött, a lábával is megpróbálta enyhíteni a fájdalmat, de a csuklóján megfeszűltek a kötelek, a teste egy helyben maradt. A mester látta a próbálkozásait, és elkezdett magyarázni neki, hogy ez egy példa arról, hogyan kell valakit helyesen lerögzíteni. Először a mozgásával a fájdalmat enyhíteni tudta, ez csak arra ösztönöz, hogy mégjobban rángatózzon. A helyes módszer a második, mert így minden szabadulásra, és fájdalomenyhítésre való törekvés csirájában el van folytva. A megkötözéseket úgy kell megtervezni, hogy lehetőség szerint az ellenállás és a rángatózás a fájdalom fokozásához vezessen. Ez növeli a lányban a kiszolgáltatottság érzését, és rávezeti arra, hogy fölösleges dolog az ellenkezés, hiszen úgysem tudja elkerűlni azt, amit a mestere szabott ki rá. Amíg ezeket elmondta a mester, közben folyamatosan kefélte Évike punciját, keményen betolva a szerszámot minden egyes ütemnél. A mondanivalóját már abbahagyta, de a szerszám még mindig járt a kezében, hangos jajszavakat, és nyögéseket csalva Évike szájára. ő pedig a tudata mélyére véste a bemutatóval egybekötött leckét. Amenyire tudta ellazította a testét, és hagyta, hogy belehatoljon a fájdalom, azt csináljon vele a mester amit akar. Lassan enyhűltek a lökések, abba is maradtak, és idővel már a mester ujjait érezte a punciján. Ez azonban már levezető, megnyugtató simogatás volt. Sokáig simogatta így a megkötözött lányt, végűl eloldozta a kötelékeit. ölbevette, és a heverőre fektette. Végigcsókolgatta a száját, arcát, és az egész testét.
Betakarta egy puha takaróval. évikének nagyon sajgott a puncija, és legyőzhetetlen fáradtságot érzett. Hiába délelőtt volt, úgy érezte, hogy el fog aludni. Félálomban hallotta még a mester szavait, aki megigérte, hogy ma már nem fogják többet gyötörni a punciját. Délutánra azonban a barátait várja.