A falu bikája

Tudod, az én öreganyám – neked meg mid is? dédöreganyád? nem, hanem má ükanyád – nem vót egy hétköznapi asszony. Ő mindenhő értett: nemcsak a házi – meg a mezei munkákhó, hanem a betegápoláshó, a gyógyításhó, de még ha bábasszony köllött, akkó is leginkább érte üzentek. Legszívesebben a betegeken segített, úgy is hítták, hogy a Patikárius Mári. Minden bajrú tudott anni orvosságot. Jártak is hozzá nemcsak a falubéliek, hanem mások is. Tudod, kis unokám, akkó még olyan idők vótak hogy kevés vót a doktor meg a patikus, a mi falunkba például egyikbű se jutott. Beteg meg mindig akadt. Ilyenkó aztán kihő fordútak vóna máshó, mint a Patikárius Márihó? Meg is gyógyított sokakat.
– Dehát honnan szerezte a tudományát? – kérdeztem én.
– Hunnan, hunnan? Hát az anyjátú. Messzi fődön híres javasasszony vót az, csakhogy őtet én nem ismertem, mer akkó má nem élt.
Történt aztán, hogy az ő ura, az én öregapám – neked ugye má ükapád – egy szép napon elhajította a kanalat. Szegínyt a vitte a sírba, mer aztat aztán ingencsak szerette. (No meg a menyecskéket. ) Így aztán én gyakran megfordútam öreganyámná, mer más segítsége nem igen vót, má pedig a mezei munkákat egyedű nem tudta vóna elvégezni. Vót egy kis fődje – az ura a többit addigra elitta –, oszt kapáni, aratni, kukoricát törni mindig engem hívott. Én akkó olyanforma legíny vótam mint te most, de jó bírtam a munkát, erős vótam, mint a bika.
– Azért hívták magát a falu bikájának? – vetettem közbe a kérdést.
– Az egészen másé vót – vágta rá nagyapám, miközben pödörintett egyet a bajuszán.
– Akkor miért?
– Na, nem vagy má gyerek, hát elmondom, csak haza ne gyűjjön addig öreganyád a :
Hát az úgy vót, hogy amint mondtam, sűrűn megfordútam öreganyámná – mámint a te ükanyádná – oszt azt is gyakran láttam, hogy járnak hozzá az emberek különféle bajaikkal, ő meg segít rajtuk, ahogy tud. Némelykó hallgatóztam is a másik szobábú, mer furdalta az ódalamat a kíváncsiság, főleg ha egy – egy takarosabb menyecske jelent meg, hogy ugyan mi lehet a baja. Vót ott mindenféle panasz: ki az urára panaszkodott, ki meg az anyósára, vagy a menyire – az én öreganyám meg aztán ellátta a panaszosokat valamiféle , meg egy – két jótanáccsal. Szívfájdalomra is akadt gyógyszer a patikájába. De a legtöbben beteget vittek hozzá: vagy egy torokfájós gyereket, vagy egy kólikás öregasszonyt, s biztosak lehettek benne, hogy öreganyám kigyógyítja őket a nyavalyájukbú.