A főnökasszony

Megunván a vidéki életet nemrégiben úgy döntöttem, hogy felköltözök a fővárosba, és ott próbálok szerencsét. Felmondtam a munkahelyemen és pesten kezdtem munkát keresni. Tele voltam önbizalommal, vágyakozással egy színesebb élet felé. Egy pici albérletben találtam magamnak helyet, amolyan igazi legénylakás volt. Tucatnyi hirdetésre elküldtem a pályázatomat és bíztam abban, hogy diplomával a kezemben, nyelvtudással sikerül valami jó munkát szereznem.

Teltek, múltak a hetek, bepróbálkoztam mindenhol, de nem sok sikerrel. Közben barangoltam a városban és az itt élő régi egyetemi ismerősökkel újra egymásra találtunk. Összejártunk, mint annó, és kellemesen múlattuk az időt szabadidőnkben. Jól éreztem magam, de zavart, hogy nem volt munkám. Egy nap aztán csörrent a telefon. Egy kellemes női hang volt a vonal végén, állásinterjúra hívtak. Majd kicsattantam az örömtől, pedig ez még nem jelentett semmit. Megbeszéltük az időpontot és vártam a nagy napot. Mikor elérkezett az idő, puccba vágtam magam és próbáltam a lehető legjobb formámat hozni. Egy belvárosi irodaházban találtam magam, ahol már vártak engem és még egy tucat embert. Kicsit megingott az önbizalmam, de próbáltam leplezni. Rendben lezajlott az interjú, amit egy középkorú férfi vezényelt. Úgy éreztem jól sikerült, ezért vártam a folytatást. Nem is csalódtam, behívtak a második körre. Nagy izgalommal mentem el újra, és közölték, hogy ezt már a leendő főnök fogja tartani. Egy kisebb gombóccal a torkomban léptem be az irodájába, és akit ott találtam a faragott tölgyfaasztal mögött, attól még a lélegzetem is elállt. Egy kiskosztümbe bújtatott angyal – mondtam magamnak. Selymes, göndör, barna fürtjei lágyan omlottak vállára. Egy trendi fekete keretes szemüveg mögé rejtette igéző szemeit, amihez egy gyönyörű arc társult. Mellei majd szétfeszítették a testhezálló fehér inget. Egyszerűen tökéletes volt. Helyet foglaltam és belekezdtünk. Végig a szemembe nézett miközben magamról meséltem, alig tudtam koncentrálni, egész máson kezdett járni az agyam. A kezében egy ceruzával játszott, amit néha a szájához emelt és meg-megharapdált. Teljesen leizzadtam az interjú végére, zavartan elköszöntem, ő pedig kéjesen mosolygott.
– Az eredmény még ma meglesz – mondta. Ha gondolja, várja meg.