Józsi bá

Soha se gondoltam volna, hogy horgásztúrán fogok részt venni. Péter azonban szenvedélyes horgász volt, a hétvégeken rendszeresen eljárt a haverjaival. Gyakran messzebbre elkalandoztak, sátorban aludtak, jól érezték magukat.
A történet idején is túrára készültek, de most egy egész hétre. Én kicsit nyűgösködtem, nem akartam, hogy Péter ennyi időre elmenjen.
– Gyere te is! – próbált megbékíteni. – Meglátod, nagyon klassz lesz!
Semmi kedvem se volt a döglesztő melegben egyedül a városban kuksolni, így végül beadtam a derekamat. Két haverjával mentünk. Az egyik Józsi bá' volt, a másik Macsó. Az utóbbi a saját fellengzős gimnáziumi elbeszélései után kapta a ragadvány nevét, amikor még szűz volt de, nagy dumákat nyomott a csajokról. Józsi bá' szintén velünk egykorú lehetett, azaz huszonkettő körül. Hülye nevét úgy szerezte, hogy falun volt látogatóba rokonoknál és az egyik kölyök így szólította. Ö meg röhögve, könnyelműen elmesélte.

Rám való tekintettel most nem sátorozásra került sor, hanem egy faházat kerítettek, a víztől mintegy ötpernyi sétára. A romantika így is biztosítva volt, se víz, se áram. Fürdésre ott volt a Körös, de az ivóvizet hozni kellett. A házban két szoba volt. Az egyiket Péterrel elfoglaltuk, a másik volt a "kanszoba". Főzni az udvaron lehetett, volt egy bogrács. Még a kávéskannát is annak az állványára akasztottuk. A fiúk számára presztizs kérdés volt, hogy csak azt ehettük, amit fogtak. Csak a kenyér és a fűszerek voltak ezen kívül engedélyezve. Következésképen a menü halászlé, sült hal volt váltakozva, annak függvényében, hogy milyen halat sikerült éppen fogni. Egyszer még harcsapaprikás is került az asztalra.

Első nap én is lementem a partra pecázni. Mit mondjak? Szörnyen unalmas volt, még beszélgetni se volt szabad. És a kora hajnali kelés! Majd meghaltam. Két óra után elegem lett és visszatértem a házhoz. Megcsináltam a házkörüli kevés teendőt. Többet nem mentem horgászni, az én dolgom volt a "háztartás" és rengeteg szabadidőm volt.
A főzést nem hagyták rám, a halászlének a közelébe se mehettem, amíg el nem készült. Örülhettem, ha némi segédmunkát – hagymapucolást, mosogatást – rám bíztak. Fürödni csak jó messze volt szabad, ne hogy elijesszem a halakat. Amúgy meg nem mertem a sebes folyású vízben úszni, csak a szélén mártóztam meg. Szerencsére vittem magammal néhány könyvet, többnyire olvasgattam.