Stoppal az élvezetig

Még egyetemista voltam, mikor 2000 nyarán belekezdtem egy nagy vállalkozásba. Reggel felkeltem. Elcsomagoltam egy napi élelmet és néhány ruhát, magamhoz vettem egy kis pénzt, majd elindultam a legközelebbi főút felé. Stoppal akartam kijutni Spanyolországba. Veszprémig jutottam, mikor felvett egy idősödő férfi. Elárulta, hogy a lányát keresi, aki egy veszekedésük után csak annyit mondott, hogy elmegy otthonról stoppal. Úgy gondolja, hogy Sopronba indult az anyjához. Sopronban elváltak útjaink, és én továbbmentem a határ felé. Nem vett fel senki, ezért félúton megálltam egy gyönyörű, de elhagyatott pihenőhelyen. Itt tudtam csak meg, hogy az apa kicsit rosszul ismerte lányát. Még sem volt teljesen elhagyatott a környék. A fa asztalok mellett volt egy tűzrakó hely. Nem régen használta valaki. Ekkor hallom, hogy a hátam mögül közeledik valaki a fűben. Hátranézek, és egy gyönyörű lányt pillantottam meg. Egy levágott szárú farmer volt rajta, és egy vizes trikó. Az egész lány vizes volt. Szerencsémre a lány nem zavartatta magát, és mosolyogva közeledett felém, miközben én végigmérhettem formás lábait, meztelen, vízcseppektől csillogó hasát, és a póló alatt meredő melleit. Szinte már vágytam arra, hogy nyelvemmel, csókoljam le róluk a nedvességet. Mégis az arca fogott meg a legjobban, és a mosolya. Nem hittem, hogy valaha ilyen közelről is láthatok egy ennyire gyönyörű arcot, és még gyönyörűbb lett mikor élvez. De ne szaladjunk előre a történetben.

Köszöntünk egymásnak, és a bemutatkozás után leült velem szemben az egyik asztalhoz. Elmondta, hogy talált a közelben egy tiszta vizű patakot, és nem bírta ki, hogy nem mártózzon meg a hűsítő vízben. Miután elmondtam, hogy mit keresek itt, kiderült, hogy ő az idősödő apa lánya, és esze ágában sem volt felkeresni édesanyját. Csak el akar menni innen messze. Belefeledkezett a mesélésbe, de még mindig vizes volt. Én ezt az időt teste csodálásával töltöttem, miközben egyre jobban tódult lefelé a vérem. Megbeszéltük, hogy kettesben megyünk tovább, de már késő délután volt, ezért tábort vertünk. A táskájából elővett egy tiszta pólót, majd ott az asztalnál hátat fordított nekem, de egy pillanatra mosolyogva visszanézett rám a válla felett.