Kaland a szőlőhegyen 1. rész

Apámnak ötven éves korában az az ötlete támadt, hogy szőlő birtokot vásárol, és borászkodni fog. Mert a saját termésnél nincs jobb, meg az biztos szőlőből van győzködte a családot. Az abszolút nem zavarta, hogy életében nem csinált semmi hasonlót, és fogalma sincs mivel jár ez az egész.
A Balaton felvidéken megtalálta álmai szőlőjét, amit azonnal meg is vásárolt. Amikor először vitte le a családot, egész úton a hely csodálatos fekvéséről, az isteni csendről, és nyugalomról beszélt. A fekvésről annyit, hogy kocsival csak száraz időben lehetett megközelíteni, egyébként gyalogolni kellett. A hegy legtetején volt a telek, fölötte már az erdő kezdődött. A nyugalom azt jelentette, hogy a következő szomszéd is több kilométere volt. A szőlő végén volt egy kis pince. A földalatti részében volt a borospince, a földszinti rész volt a présház, és szerszámtároló. A tetőtérben pedig egy kis szoba lett kialakítva, itt lehetett lepihenni, vagy akár néhány éjszakát is ellehetett tölteni, ha több napra jött az ember. A berendezése nagyon puritán volt, állt egy heverőből, egy asztalból, két fotelból, és egy vaskályhából.
Apa összebarátkozott néhány helyi férfival, akik megígérték, hogy segítenek az első évben megmunkálni a birtokot, aztán már magunk is meg tudjuk oldani mondták.
– Zoli nincs kedved lemenni a telekre, lenne egy kis munka? – kérdezte apa egyik nap.
Miért ne gondoltam, időm van középiskolába jártam, épp most kezdődött a tavaszi szünet.
– Lehet róla szó – egyeztem bele. Mit kell csinálni? – A Jani bácsiék megmetszették a szőlőt, ki kéne hordani a venyigét a sor végére, meg karózni is kéne. Tudod, amelyik karó ki akar dőlni, vagy lötyög arra nagy kalapáccsal néhányat rá kell ütni.
– Oké akkor holnap lemegyek.
– Jaj de jó, akkor a hétvégén le is tudjuk kötni a vesszőket.
Másnap a korai vonattal indultam, megizzadtam mire gyalog felértem. A hátizsákom meg volt tömve kajával, és üdítővel. A venyige kihordással hamar végeztem, a karózás az már keményebb munka volt, neki kellett vetkőznöm. Ahogy felnézek, látom az erdő felől egy női alak közeledik. Ki lehet ez, itt ahol a madár sem jár. Ahogy közelebb ért jobban szemügyre tudtam venni. Emlékeztem rá, hogy a Jani bácsiék meséltek apának egy cigány nőről, a bolond Zsuzsiról.