Egy tragikus szerelem

Az egész akkor kezdődött, amikor Kovács doktor meghívott bennünket, hogy bemutassa fiatal feleségét. Jobban mondva nem is ekkor, hanem évekkel korábban:
Egyetemista voltam, húsz éves – és még szűz. A barátaim sokat cukkoltak ezért, de nem tehettem róla: valahogy nem tudtam rászánni magam, hogy egy lányhoz azzal a szöveggel közeledjek, hogy "gyere, dugunk egyet". Én mindig is tisztelője voltam a szebbik nemnek, több képviselőjükkel barátkoztam is, de hogy a derék alatti testrészüket is megérintsem, ahhoz nem volt elég bátorságom. Valahogy nem tartottam illendőnek. Engem így neveltek.
Amikor elérkezett a huszadik születésnapom, úgy gondoltam, hogy azt méltóképpen meg kell ünnepelni. Az akkori anyagi helyzetemet szem előtt tartva ez nem jelenthetett többet, mint hogy a cimborákat elvittem egy-egy hamburgerre, meg annyi , amennyi beléjük fért. Én ugyan nem vagyok valami nagy , de azért igyekeztem lépést tartani velük. Le is nyomtunk fejenként 4-4 üveggel, ami engem teljesen kikészített. És ekkor ők átadták az ajándékukat, ami nem volt más, mint egy forduló az egyik kuplerájban. Én persze kézzel-lábbal tiltakoztam, de nem ért semmit. Taxiba ültünk és meg sem álltunk az egyik legismertebb pesti piroslámpás házig, ahol betuszkoltak az épületbe, ahol aztán már magam is megjátszottam, hogy teljesen önszántamból jöttem és megpróbáltam természetesen viselkedni, ami kóválygó fejjel, meg gyomorral nem is volt éppen könnyű dolog. Az első kérésem az volt, hogy mutassonak egy vécét, mert én mindjárt összevizelem magam. Amikor megkönnyebbültem, akkor már várt a nekem szánt csaj. De micsoda csaj! Tudom: az esti megvilágítás, meg a smink, meg a sok ... De akkor is: az a nő olyan szép volt, mint az álom. Formás testén majd szétrepedt a kevéske ruha, az arca akár egy filmszínésznőé, szőke haja lófarokba fogva... Egy szóval leesett az állam amikor megpillantottam. De nem volt idő ábrándozásra, a legombolt összeg mindössze fél óra intim együttlétre adott lehetőséget, amit ajánlatos volt a legcélszerűbben kihasználni. Csakhogy én mind rosszabbul éreztem magam s alig negyed óra elteltével kimenekültem abból az átkozott épületből – ugyanolyan szűzen, mint ahogy bementem.